Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
448 nagyon n agy terhet ró a működtető önkormányzatokra, hiszen a kicsi, családias intézményrendszer sokszor drágábban működtethető, mint a 150200 férőhelyes mamut intézmény. Évek óta visszaköszönő probléma ez, és csak példaként jegyzem meg, hogy a fővárosi önkormányz atnak a gyermekvédelmi intézmények működéséhez a normatíva háromszorosát kell hozzátennie, hogy a szakmai feltételeknek megfeleljen. Tehát a valóság és az elvárások között nyílik az olló, és bizony úgy érzem, a tervezett módosítás kicsit erősíti ezt a tend enciát, hiszen további feladatokat ad az intézményeknek anélkül, hogy a forrásokat láthatnánk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Surján képviselőtársam említette hozzászólásában, hogy annak idején tizenkét éves előkészítés után került a parlament e lé a törvényjavaslat, amelyhez több mint ötszáz módosító javaslatot nyújtottak be a képviselők, és '97ben ennek a felét elfogadtuk. Jól látta képviselőtársam ezt a mozzanatot, a konszenzusra törekvés mozzanatát, de azért szeretném teljessé tenni a képet: 1994ig a szekértáborok megosztottsága rontotta a javaslat esélyét, és nem kevés verejtékes munka árán sikerült ezeket az ellentéteket feloldani. (15.20) Annak idején 1997ben nem azt vizsgáltuk, mely párt képviselői nyújtottak be módosító indítványokat, h anem azt, hogy előreviszie a közös munkát vagy nem. Azt remélem, hogy ennek a javaslatnak az esetében ez a hagyomány él tovább, tehát hogy az előterjesztő hasonló nyitottsággal és konstruktivitással fogadja majd a módosító indítványokat. Hadd szóljak néhá ny részletkérdésről is! Az egyik, amiről már szó esett a vezérszónoki körben, a védőnői kar helyzete, szerepe a gyermekek védelmében. Itt is felhívom a figyelmet az interdiszciplináris, ha úgy tetszik, ágazatokat összefogó feladatkörre. Az Európaszerte ir igyelt és nagy történelmi tradíciókkal bíró védőnői karunk talán több figyelmet és méltányosabb közelítést is igényel, hiszen nincs még egy olyan szakmai réteg rajtuk kívül, amely ilyen komplex tudással és szemlélettel közelíthetne a családokhoz. Azt gondo lom, hogy ugyan van egy sajátos versengés a védőnőkért a tárcák között, de a szakmai feladatok egyensúlyban tartása bizony kormányzati, sőt politikai felelősség is, és akkor várhatunk hatékonyabb munkát a védőnőktől, ha a feltételeiket lényegesen javítjuk. Úgyhogy szeretném újra felhívni a figyelmet arra, amit már Szabó Sándorné képviselőtársam vezérszónokként elmondott, hogy egy önálló szakmai kamara létrehozása indokolt lehet. Az előterjesztő is fontosnak tartja a gyermekek jogainak védelmét szolgáló eszk özök erősítését, és ezzel összefüggésben gyermekjogi képviselőket kíván beállítani. Azt látom, hogy ez a megoldás csak sokasítja a szereplőket, de érdemi megoldást nem jelent. Gondoljuk végig, hogy van gyámi tanácsadó is, és most lenne gyermekjogi képvisel ő is, a kettő között pedig vannak komoly átfedések. Nem eléggé világos a gyermekjogi képviselőnek az ombudsman intézményéhez való kapcsolata sem. Mindkettő hasonló feladatkörrel és kompetenciával rendelkezik, de szervezete, függelmi viszonyai mégis mások. Tehát azt gondolom, szükséges lenne megfontolni, hogy a gyermeki jogok védelmezésére az Országgyűlés szakombudsmani intézményt állítson fel. Tisztelt Országgyűlés! Általában is elmondható, hogy a tervezet túl sok párhuzamos feladatot ad különböző intézmény eknek, ami esetenként kompetenciazavarokat eredményezhet. Például családgondozást végez a gyermekotthon, a tegyesz, a gyermekjóléti szolgálat, sőt esetenként a nevelőszülő is, ami önmagában abszurd, hiszen a nevelőszülő és a vér szerinti szülő ellenérdekel t. A gyakorlatban éppen az okozza a problémát, hogy a nevelőszülő megakadályozza a vér szerinti szülővel a kapcsolattartást. Gondot jelent az is, hogy a családgondozásra hivatott szervezetek tevékenysége ugyanarra a körre terjed ki, és előfordulhat, hogy a sok bába között elvész a gyerek vagy a család. Erre a lehetőségre a közeli múltban történt eset a bizonyíték, amikor elvettek egy gyereket az őt hét éve gondozó nevelőszülőtől, mert a családgondozásra hivatott szervezetek különbözőképpen ítélték meg a nev előszülőt és a vér szerinti családot. Tehát azt gondolom, hogy