Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a m... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
444 szerint az alap elsősorban azoknak a cégeknek segítsen, amelyek legalább egy minimális ideig járulékot fizettek a Munkaerőpiaci Alapba. Véleményü nk szerint nem lehet minden befizetést részletesen, adokkapok szerint szabályozni, a foglalkoztatás és a bérgarancia területén is működnie kell a szolidaritás elvének. Tudomásunk szerint a törvénytervezetet megalkotó vitákban felmerült olyan igény is, hog y a bérgaranciaintézményrendszer terjedjen ki a csődtörvény hatálya alá jelenleg nem tartozó társadalmi szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra is. Nem támogatjuk a törvény ilyen irányú kiterjesztését. Tartunk attól, hogy a bérgaranciatámogatásoknak a gazdálkodói szférán túlmenő kiterjesztése olyan kiadásokkal terhelné az alapot, amelyek elkerülhetetlenül megnövelnék a jelenlegi befizetési kötelezettségeket. Egyetértünk a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításával, annak egyértelmű kinyilvánításával, hogy a biztonságos munkavégzés körülményeinek a megteremtése a munkaadó kötelezettsége. Egyetértünk azzal is, hogy növelni kell a munkavédelmi kötelezettségeiket megszegő cégekkel szembeni szigorúságokat és bírságokat; ennek ellenére els ő ránézésre feltűnően nagy mértékű emelésnek érzékeljük a munkavédelmi bírság korábbi, 3 milliós felső határának 10 millió forintra történő megemelését. Különösen nagy mértékű ez az emelés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a törvényjavaslat szerint ezutá n ezt a bírságot nemcsak vállalatonként, hanem telephelyenként szabják ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy a bírságolt veszélyeztetést a munkáltató több telephelyén valósítja meg. Ismétlem, egyetértünk a bírs ágok növelésével, de tartunk attól, hogy ezeknek a javasolt nagysága már nem nevelő hatású lesz, hanem a vállalat fizetésképtelenségét, csődközeli helyzetét idézi elő. Megjegyzem, hogy a multinacionális cégekkel kapcsolatos észrevételek összefüggésében az a tapasztalatunk, hogy rájuk mintha eddig nem vonatkozott volna általában semmi törvény. Egyetértünk a törvényjavaslat ama rendelkezéseivel, amelyek alkalmassá teszik a foglalkoztatási törvény rendelkezéseit az uniós támogatások elnyerésére, megteremtik an nak lehetőségeit, hogy a munkaerőpiaci programok az uniós támogatások révén hamarabb teljesülhessenek. A törvényjavaslat több rendelkezése csak az uniós csatlakozásunk után lép életbe - itt ismét egy jogalkotói csapdával kerülünk szembe. Az Európai Unió h ivatalos jogszabályai a csatlakozást követően köztudottan a tagállamok jogalkotó tevékenysége nélkül válnak a nemzeti jogrendszer részévé; amely magyar jogszabályok ellenkeznek az uniós joganyaggal, azok a belépés pillanatában automatikusan a hatályukat ve sztik. A törvényjavaslat most úgy tesz, mintha ezen a területen egy törvényt alkotnánk meg előre, holott az a törvényalkotásunk nélkül is hatályos lenne. Nem lenne jobb már most nyilvánosan is elismernünk, hogy a Magyar Köztársaság a csatlakozáskor lemond szuverenitása egy részéről, és bizonyos törvényalkotói jogosítványokat átad az Unió javára? Azt még meg tudjuk érteni, hogy az uniós belépésig terjedő időhorizontban az átmenet megkönnyítése érdekében hatályba léptetünk törvényeket, de az már felesleges sz emfényvesztésnek tűnik a számunkra, hogy olyan paragrafusok életbe léptetéséről vitatkozunk most, amelyekhez, akár elfogadjuk azokat, akár elvetjük, akkor is alkalmazkodnunk kell a belépést követően, mert nem mi döntünk erről. Jogászok szerint legalább 7580 ezer oldalnyi uniós jogszabályt kell - kell! - átvennünk. (15.00) Ebből a hatalmas joganyagból csak azokról érdemes vitázni itt, az Országgyűlésben, amelyeket még az uniós beléptetés előtt be kívánunk vezetni. A többi sok ezernyi jogszabályról is termés zetesen kell vitatkozni a politika porondján, de ennek a vitának csak olyan szempontból van értelme, hogy mérlegre tegye az ország a belépés előnyeit és hátrányait. A felsorolt aggályaink ellenére a Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőc soportja a törvényjavaslat általános vitára történő bocsátását helyesli, és kisebb módosításokkal a javaslatot elfogadásra ajánlja.
