Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a m... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
443 Hadd szóljak először én is a Bérgarancia Alapról szóló törvény már jó ideje megérett módosításáról. Az eredetileg 1994ben megszavazott törvénynek az volt a fő feladata, hogy a felszámolás alatt álló vállalatok dolgozóinak a foglalkoztatási lehetőségeit meghosszabbította, és bérüket erre az időszakra garantálta. A támogatás ugyanis megelőlegezte a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott munkavállalókkal szemben fennálló munkaadói bértartozást. Az elmúlt évek felszámolási tapasztalat ai arra utalnak, hogy a felszámolás alatt álló cégek vagy a felszámolást intéző gondnokok jelentős hányada, közel fele, nem igényelt segítséget a Bérgarancia Alaptól. Sajnos, az ilyen cégeknél foglalkoztatottak rovására az alap évről évre messze nem meríte tte a rendelkezésére álló lehetőségeket. Nagyon furcsa helyzet állt tehát elő: az állami segítség megléte ellenére az amúgy is nehéz helyzetben lévő, csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló vállalatnál dolgozók elestek ettől a segítségtől; elestek , mert nem tőlük függött ennek a lehetőségnek a kérése, hanem a felszámolótól. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a mulasztás a felszámolást elindítók érdekeit is sértette, hiszen ők is elestek a felszámolási eljárás alatt termelhető javak ellenértékétől. A Bér garancia Alap eddigi kihasználatlansága arra figyelmeztet minket, hogy nem csupán a Bérgarancia Alapról szóló törvényt kell módosítanunk, hanem rossz a csődről és felszámolásról szóló törvényünk is, az ugyanezen törvényjavaslatban megfogalmazott változtatá sok ellenére is. Más országokkal ellentétben, nálunk a felszámolók sajnos nem a bajba jutott vállalat talpra állításában és az időközben termelt nyereség átvételében érdekeltek, hanem a cég mihamarabbi bezárásában és ingatlanai eladásában. Külön sajnálatos , hogy ennek a törvénynek a módosítására nem saját bajaink és gondjaink orvoslása vezetett, hanem - idézem a törvény indoklását - "A javaslat az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatban, jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése érdekében át veszi a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 80/987/EGKtanácsi irányelv rendelkezéseit. E munka keretében vált szükségessé a hatályos magyar jogszabályok, különös tekintettel a Bérgarancia Alapról szóló, 1994. évi LXVI. törvény felülvizsgálata, és ennek eredményeképpen az irányelv követelményeinek megfelelő módosítás." Ennek az indoklásnak, tisztelt Ház, az az üzenete, hogy hiába figyelmeztették a felelős kormányokat már több év óta közgazdászok tucatjai a Bérgarancia Alapról szóló törvény visszásságaira, ezeknek a figyelmeztetéseknek mindmáig nincs jelentősége. De ha Brüsszelből valaki füttyent egyet, hogy ezen a területen még nem teljes a jogharmonizáció, akkor megmozdul a lo mha törvénymódosító gépezet. Eltekintve most ettől a keserű szájíztől, külön üdvözöljük azt a törvény adta lehetőséget, hogy a munkaügyi központ rendbírságot szabhasson ki azzal a felszámolóval szemben, aki a jogosultság fennálltakor nem kérelmezi támogatá s nyújtását a gazdálkodó szervezet bértartozásainak a fedezésére. Ha ezt a lehetőséget az elmúlt hét évben több tízezer dolgozó rovására tudatosan nem használták ki a felszámolók, önös érdekeik miatt, akkor a felszámolói kötelezettség elmulasztását, a jövő ben megfelelő szigorúsággal igenis szankcionálni szükséges. A kárvallott dolgozónként meghatározott, 50 ezer forintig terjedhető rendbírság mértékét megfelelőnek és indokoltnak tartjuk, bár Németh Zsolt MDFes képviselőtársunk behajthatóságra vonatkozó ész revételeit szintén megfontolásra ajánljuk. Pozitív változásnak értékeljük azt is, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben nem csupán a legalább egy éve fennálló vállalatok dolgozói részére lehetne igénybe venni a bérgaranciasegítséget, hanem az alapítás idő pontjától függetlenül. Az uniós követelmények szerint ugyanis egy adott cég dolgozója nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert a vállalkozás alapítása nem éri el az egy évet. A törvénytervezetet megelőző vitákon a munkaadói oldal leginkább ennek a k övetelménynek az eltörlését bírálta. A munkaadók
