Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HORTOBÁGYI KRISZTINA (MSZP):
403 KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előítél etességet, bár tudomásul venni soha nem fogom, de kezdem a Házban megszokni. Az viszont kellemetlen, hogy felszólaló képviselőtársam nem ismeri a törvény hatályos szövegét - gondolom, ennek az államtitkár asszony sem örül. A hatályos törvényben ugyanis ter mészetesen van szociális rászorultságtól függő pénzbeni ellátás, és a rászorultság az alapja az időskorúak ellátásának is. Van benne rendszeres szociális segély, amelyet a csökkent munkaképességűek, a vakok személyi járadékában részesülők, illetve az aktív korú nem foglalkoztatottak kapnak. Amiről a képviselő úr beszél, az csak és kizárólag az aktív korú nem foglalkoztatottakra vonatkozik. A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult, aktív korú nem foglalkoztatott személ yek számára legalább 30 munkanap időtartamú foglalkoztatás megszervezésére köteles. A helyzet annyiban változott, hogy az előbb aposztrofált szocialistaliberális kormány idején ez az idő 90 nap volt évente. Aki két év alatt nem teljesített 180 napot, az k iesett a munkanélküliellátásból. Ennek a fényében tessék tovább dicsérni a 30 napos munkavégzési kötelezettséget, vagy eldönteni, hogy miről kívánt ön beszélni! Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kö szönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Hortobágyi Krisztina képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Vojnik Mária képviselő asszony, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony. HORTOBÁGYI KRISZTINA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint már Szabó Sándorné képviselőtársam is megfogalmazta, meglehetősen nagy mértékben kívánja átalakítani a jelenlegi s zociális ellátórendszert. Ez bizonyos szempontból szükséges is lehet. Arról szólnék először, hogy mennyiben vannak meg egy gyökeres átalakítás feltételei. Mindenekelőtt az anyagi feltételekről: a jóléti kiadások aránya a nemzeti összjövedelemhez képest éve k óta csökken, azaz a fejlődő gazdaság eredményei nem jutnak el ebbe a szférába. Most furcsa módon mégis nagy anyagi terheket jelentő változások tervei kerültek benyújtásra - ennek akár örülhetnénk is. Ha mégsem tesszük, ennek megvan az oka. Ez a törvényja vaslat ugyanis a gazdasági bázist is igénylő változtatások időpontjául a 2003. évet jelöli meg. Egy olyan költségvetés terhére dönt jelentős kiadásnövelésről, amely még tervezési szakban sincs, hiszen ennek a költségvetésnek a tervezése, összeállítása és e lfogadása már az új kormányra és az új parlamentre fog várni. Nagyvonalú ígéretek megfogalmazásáról van szó tehát, amelyek betartása már másik kormány és másik parlament feladata lesz. Pedig vannak ezen ígéretek között olyanok, amelyeknek megvalósítása nem tűr halasztást, és a jelen költségvetés nem tervezett pluszbevételeiből erre forrást is kell teremteni. Ilyen terv például az adósságkezelési szolgáltatás bevezetése vagy a szociális szférában dolgozók továbbképzéséhez kapcsolódó egyhavi pluszjuttatás. Na gyon sajnálom, hogy Csáky András MDFes képviselőtársam időközben távozott a teremből, mert most tőle szeretnék idézni, az iménti felszólalásából: nem egy szegény ország szegény parlamentjének kell most törvénykeznie. Azt hiszem, ez mindent elmond arról, h ogy miért szükséges 2003ig várni ezeknek a nem akkora kiadást jelentő változtatásoknak a bevezetésével, hogy ha valós szándék van mögötte, akkor ezt ne lehetne most megtenni. Nincs ok várni a bevezetésükkel. Máris segíteni kell azokon a rászorulókon, akik nek az esetében ez nem lehet kérdéses. Ezért úgy gondolom, nem elég az, hogy valamit jól lehet kommunikálni. A törvényjavaslat kommunikációja során nyilván nem fog elhangzani, hogy mikortól lennének hatályosak ezek a szabályok. Ha valósak a kormányzati szá ndékok, akkor a hatálybalépést előre kell hozni és a költségvetési forrást megteremteni; máskülönben csak szép ígéretek, amiket a benyújtón már nem lehet számon kérni.
