Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
395 külö nbség kezd a munkavállalási kedvre pozitívan hatni, és talán elindulhatunk azon az úton, hogy a szociális ellátás a rászorultaké legyen, bár az út vége még messze van. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel egyetértünk a szociális törvény módosí tásának koncepciójával, gyakorlati megvalósításával, és azt mint az európai uniós jogszabályokkal harmonizáló törvényi rendelkezést a Független Kisgazdapárt támogatja és általános vitára alkalmasnak találja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP és a Fides z padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az első kérdés, amelyet fel kel l tennünk, amikor egy ilyen nagy volumenű törvénymódosítás van a kezünkben, hogy mi indokolja, hogy két éven belül újra módosítsuk a szociális törvényt. Erre az elhangzott expozéban és a kormánypárti képviselők hozzászólásában az volt a válasz, hogy egyrés zt jogharmonizációs kötelezettség indokolja, másrészt pedig, hogy korszerűsítenünk kell a szociális intézményrendszert. Ami az első választ illeti, hogy jogharmonizációs kötelezettsége van Magyarországnak, ez tagadhatatlan; legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy nem időhöz kötött ez a kötelezettség, hiszen ezeknek a szakaszoknak a hatályba léptetését is majd a csatlakozás pillanatába helyezi a törvény. Tehát azt gondolom, önmagában az, hogy ilyen jogharmonizációs feladatunk van, nem aktualizálja, hogy pont mo st ezt sürgősen meg kelljen csinálni, hiszen a csatlakozás időpontját még nem tudjuk. Azt gondolom, még jó sok időnk van rá, hogy ilyen feladatokat megoldjunk. Számomra sokkal fontosabbak azok a rendelkezései, azok az elképzelései a törvényjavaslatnak, ame lyek a meglévő intézményrendszer átalakítását célozzák, az erről való gondolkodás, hogy miért is van erre szükség, hogy mi várható tőle, mi következik ez után. A miniszter úrtól azt hallottuk egy órával ezelőtt, hogy olcsóbb és humánusabb megoldás az, amit javasolnak. Ebben a sorrendben mintha a pénzügyi szempontok lennének fontosabbak az emberség szempontjainál. Arról van szó, hogy a bentlakásos intézmények fenntartása drága, költséges, hogy az alapellátás, a rászorult ellátása a saját otthonában vélhetően olcsóbb vagy az állam nézőpontjából vélhetően olcsóbb megoldás, következésképp az a koncepció lényege, hogy az alapellátást fejlesszük annak reményében, hogy a bentlakásos intézmények férőhelyének igénybevétele visszaszorítható. Tulajdonképpen ezzel a kon cepcióval akár egyet is érthetnénk, hangsúlyozva, hogy fontosabbnak tartjuk a humánum szempontjait, hogy az embernek sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy a megszokott környezetében, otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget abban a helyzetben, ha err e rászorul. (10.50) Mi mégis a baj? Nagyon röviden, de a legfontosabb lényegi problémát megfogalmazva azt mondhatom, az a baj, hogy a jelen viszonyaink között az önkormányzatok nem látják el a már törvényben rögzített szociális ellátási kötelezettségeiket sem, szóval, hogy nem a jelenből kiindulva építkezik ez a törvény. Az interneten most is olvasható a szociálpolitikai módszertani intézmény adatbázisa, információja az önkormányzati feladatellátásokról, és ebből az derül ki, hogy az önkormányzatok több min t 90 százaléka jelenleg nem tesz eleget a jelenleg hatályos szociális törvényből fakadó ellátási kötelezettségeinek. Azt gondolom, ez a legnagyobb probléma, hogy ezen a problémán ez a törvénymódosítás nem segít. Az a legnagyobb probléma, hogy az önkormányz atok nem igazán érdekeltek abban, hogy az alapellátást fejlesszék, nem kapnak hozzá elég támogatást. Az a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok jelenleg és akkor is, ha ez a törvényjavaslat hatályba lép, még mindig abban maradnak érdekeltek, hogy meg szabaduljanak attól, aki nagyon komoly segítségre szorulna. Ez a legnagyobb probléma, és ez a javaslat ezt a problémát nem kezeli.
