Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
396 Mint ahogy egy ujjal sem nyúl hozzá - leszámítva az adósságkezelési támogatást, amiről külön szeretnék szólni - a régi meglév ő pénzbeni ellátásokhoz, pedig mindannyian tudjuk, hogy ezek mellett a szabályok mellett valóban eljárt az idő. Ezek a szabályok zömmel a mindenkori öregségi nyugdíjminimum töredékében kifejezett ellátások, szóval 18 ezer, 18 ezer alatti összegek, márpedig kiki végiggondolhatja, hogy ilyen, egyébként azzal a céllal létesített ellátásokból, hogy megélhetést jövedelem híján biztosítsanak, meg lehete élni. Szóval, hogy a rendszeres szociális segély az öregségi minimum 70 százalékában van megállapítva, valaho l ott a 1415 ezer forint környékén, és azt sem kapja az, aki feltétlenül rászorult, mert még oda is mindenféle egyéb feltételek vannak fűzve; azt gondolom, hogy igen, szükség lenne a szociális törvény módosítására, de úgy, hogy komolyan végiggondoljuk az ellátórendszert, a meglévő pénzbeni támogatások újraszabásának a lehetőségét, és amikor az intézményfejlesztésen gondolkodunk - még egyszer hangsúlyozom: az egyébként helyes irányba , akkor végiggondoljuk azt is, hogy hogyan lehet érdekeltté tenni az önko rmányzatokat abban, hogy valóban fejlesszék az alapellátásokat. Hogy az előterjesztő is érzi, valahol mélyen érzi ezeket a problémákat, két dologból is kiderül a törvényjavaslatból. Egyrészt a már több ízben emlegetett határidőkből, hogy igaz, most megcsin áljuk ezt a törvénymódosítást, de nem holnap lép hatályba, még csak nem is holnapután, több intézkedése jóval később, illetve tipikusan 2003tól, a fontosabbak 2003tól; amire még lehetne azt mondani, hogy intézményátalakítás esetében van szükség némi felk észülési időre, de vannak benne olyan szakaszok, amit nyugodt szívvel már holnap hatályba lehetne léptetni. Például gondolok arra, hogy végre a szociális szolgáltatást végzők egy kicsivel több megbecsülést kaphatnak, kaphatnának, hogy egy kicsit megsimogat ja a fejüket ez a törvénymódosítás, hogy jutalmat helyez kilátásba továbbképzés esetén, illetve természetesen majd átsorolást, ami anyagi előrelépéssel jár együtt. Nos, tényleg nem tudom, hogy például ennek a szabálynak miért csak 2003ban kell életbe lépn i, miért nem lehet ezt már jóval hamarabb. Azt gondolom, ennek az anyagi kihatása nem olyan jelentős, hogy ezt ne lehetne a pluszforrások birtokában megoldani. A másik, amiből kiderül, hogy a törvény előterjesztője is érzi a jelenben rejtező ellentmondások at: az az árulkodás, hogy helyenként, időnként nem ám kijelentő módban, hanem feltételes módban fogalmaz akkor, amikor az új és újabb ellátási kötelezettségeket megfogalmazza az önkormányzatok számára. Idézek két ilyet: a települési önkormányzat a szociáli san rászorultaknak ellátása érdekében gondozási központot működtethet - vagy működtet, vagy nem működtet. Illetve a támogató szolgálat létrehozása - ami egyébként a '98ban elfogadott fogyatékostörvényből fakadó kötelezettségek jelentős részének a megoldás ához kapcsolódik - is csak lehetőség a törvényben, hogy utána pontról pontra, tényleg a szállító szolgálat kialakításától, megszervezésétől kezdve a jelnyelvi tolmácsokon keresztül a munkavégzés elősegítéséig mindent fölidézzen a fogyatékostörvényből, ami feladat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígértem, hogy külön szeretnék szólni arról az újszerű ellátási formáról, amit adósságkezelési szolgáltatásnak nevez a törvény. Azt, hogy adósságkezelésre szükség van, mi sem indokolja jobban, hogy valóban 40 milliárdos m ár az a hátralék, az az adósság, ami fölhalmozódott. Azzal, hogy ennek a megszüntetése vagy talán még ennél is fontosabb feladatként az újraeladósodás megakadályozása egy olyan cél, amivel foglalkoznia kell a tárcának, maximálisan egyetértünk. De nem értün k egyet a javaslattal. Mégpedig azért nem, mert az adóssághalmozás lakhatás ügyében gyakorlatilag egy csőd, egy magáncsőd, aminek a felszámolása, szabályozása, eljárási szabályozása valóban törvényt igényel, de azok szerint a szakemberek szerint, akik nem mostantól, hanem évek óta foglalkoznak ezzel a problémával; külön törvényt, és mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Leginkább azért, mert ebben a törvényben a történet kétszereplősen van leírva, van egy adós, és van egy állam, értsd: önkormányzat, aki külön böző támogatással különböző feltételek esetén a segítségére siet. Ez a történet pedig háromszereplős. Van egy adós, van egy hitelező, és van az állam. Azok a szakemberek - akik évek óta keresik a megoldást, nemzetközi megoldásokat tanulmányozva hosszú
