Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3811 Ahol a hárommillió magyar, aki jelenleg a művelődési intézményeket látogatja, legalább olyan viszonyokat talál ott, mint egy átlag otthonban, ahol nem esik szét alatta a szék, nem omlik a vakolat, nem ázik be a tető. Ahol a másfél millió magyar könyvtárlátogató valóban új könyveket talál a könyvt árban, mert legalább annyival növeljük a könyvbeszerzési kereteket, mint ahogy a könyvek ára nő. Ahol azon az ezer településen, ahol semmilyen művelődési intézmény nem található - és ez ma a magyar községek egyharmada - legalább egy helyiség van, ahol szol gáltatásokkal fölszerelve művelődni lehet. Ahol a 22 ezer közművelődésben dolgozó szakember fizetése legalább eléri a szintén rosszul fizetett pedagógusokét. (12.20) Ahol nem mélyítik, hanem föltöltik a kulturális szakadékokat. Ahol nem lehetséges az, hogy ÉszakMagyarország megyéiben negyedannyian járnak színházba és moziba, mint a valamivel gazdagabb régiókban. Ahol föltöltik a digitális szakadékokat is, ahol minden településen hozzáférhető az internet, de támogatás segítségével ki is tudják fizetni a has ználatát. Ahol a modern eszközök és a klasszikus kultúra nem állnak ellentétben egymással. Ahol a tévében újra lehet klasszikus filmfeldolgozásokat látni. Ahol digitális formában is hozzáférhető a magyar kultúra aranyalapja. Ahol nem bosszantják az emberek et tévéelőfizetési díjjal, amelyért már semmi sem jár, hanem ezt a költségvetés pótolja. Ahol mind között a leghitelesebb a közszolgálati híradó. Ó, boldog ország! (Derültség az MSZP soraiban.) Ahol a közszolgálati tévé képernyőjén a fiatalok mellett újra és sűrűn látni lehet Érdit, Kudlikot, Vitrayt, Kepest, Friderikuszt, Hofit, Fábryt, mert nem riasztották vagy küldték el őket, és nem lopták el a pénzüket. Ahol nem félnek a rádióban a betelefonálós és vitaműsoroktól és a kabarétól. Ahol az állam megállap odik a kábelszolgáltatókkal, és így gondoskodik arról, hogy legalább egy országos kereskedelmi televízió adása a legolcsóbb kábelcsomagokban is fogható lehet. Ahol a nemzeti jövedelemnek nem csökkenő, hanem növekvő részét fordítják a kultúra állami támogat ására. Ahol a költségvetésnek legalább minden századik forintját a kulturális alapellátásra költjük. És végül, abban az országban jó élni, annak az országnak jó a kulturális imázsa, ahol a szavak visszanyerik régi jó - lehet, hogy kicsit unalmas - jelentés üket. Ahol, ha azt mondod: kultúra, azt mondom: közműveltség, és nem azt, hogy kultusz. Ahol, ha azt mondod: Bánk bán, azt mondom: Katona József, és nem azt, hogy hová lett a pénz. Ahol, ha azt mondod: Széchenyi, én megint azt mondhatom: igazi reformok. Ah ol, ha azt mondod: Kosztolányi - elnézést a képviselő úrtól , én ismét boldogan csak annyit mondhatok: versek. Ahol, ha azt mondod: ország, nekem nem kell azt mondani, hogy imázsközpont, hanem megkérdezhetem azt is, hogy hogy élnek a lakói. És ha ezt kérd ezem, látva azt, ami jó, és látva azt is, ami rossz, te nem azt mondod: nemzeti letargia, hanem azt: nemzeti tenni akarás, közösen, mindnyájan, együtt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra kö vetkezik Kékkői Zoltán úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki Magyarországon egyszer is keresztülutazik, vagy akár csak a térképen szemléli meg az országot, az ország mezőgazdasági adottsága, mezőgazdasági arculata nyomban a szemébe tűnik. Szemébe tűnik, hisz a mezőgazdasági területek az ország területének kétharmadát teszik ki, ami Dánia és Írország után a legnagyobb arány Európában és a vil ágátlag tízszerese. Pedig ekkor még nem beszéltünk a föld minőségéről. Ilyen minőségű szántóterület ilyen arányban tényleg egyedülálló adottság a világon. Viharos történelmünk folyamán ez az adottságunk, ez a nemzeti kincsünk mentett meg sokszor a pusztulá stól. Ez a természeti adottságunk, társulva a magyar nép szívós munkaszeretetével, biztosította létben maradásunkat. Vagyis mindkét elemre szüksége van egy nemzetnek, a kedvező adottságokra és az adottságokkal való élni tudásra. Mindnyájan ismerünk nagysze rű adottságú
