Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSA FERENC (MSZP):
3789 hiányában a kormány még védekezni sem tudott. Ezután nyilván csak egy Országimázs Központ tudja majd korrigálni az ország jó hírén esett szégyenfoltot. A kisebbségi ombudsman nem csupán ennek a féloldalasra tervezett ortopéd konferenciának a szervezése miatt ad munkát az Országimázs Központnak, hanem egy, a magyar pedagógusokat és pedagóguspályára ké szülőket megrágalmazó jelentése miatt is. A közvéleménykutatás - amelynek, ők is rögzítik, hogy tudományosan erősen megkérdőjelezhető az előkészítettsége és lebonyolítása, egyszóval ez a közvéleménykutatásnak nevezett tájékoztatás legfontosabb kritériuma it mellőző adatgyűjtés - szerint a hazai pedagógusok többsége rasszista, idegengyűlölő, cigányellenes. A felelőtlen és alaptalan állítások cáfolata még soksok fáradságot okoz az Országimázs Központnak. Hosszasan lehetne sorolni a külföldön megjelenített, de itthon megrendelt, az országunkat hátrányos színben feltüntető írásokat. Például szöges ellentétben áll a bécsi Profil című újságban megjelent gazdaságpolitikai értékelés és az amerikai kutatók elemzése. Az itthonról súgott állításokat közlő bécsi lap s zerint a magyar gazdaságpolitikát a közvetlen beleszólások, dirigista beavatkozások jellemzik, míg a most novemberben megjelent tudományos értékelés szerint a gazdasági szabadság indexe kedvezőbb, mint Japánban, Franciaországban, Szlovéniában vagy Argentín ában. Nyilván csak egy Országimázs Központ tudja objektív adatokkal helyesbíteni a Profil szubjektív, ellenséges, lejárató állításait. A Financial Times most november végén tájékoztatta félre az olvasóit, amikor arról írt, hogy a kormány politikai beavatko zása miatt nincs ellenzéki képviselő a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumában. Egy Országimázs Központ joggal kérhetne helyreigazítást, leírva azt, hogy a mai ellenzéki pártok hozták létre, konstruálták, alkották a médiatörvényt, ők azok, akik n em akarnak ezen változtatni, és a kormány semmit sem tud tenni az ellenzéki pártok megállapodása érdekében, mert nincs erre törvényi felhatalmazása. A Der Standard osztrák lap a Nemzeti Bank kormányfüggésétől tart, és példának állította az előző elnököt. N os, talán egy Országimázs Központ tényekkel bizonyíthatná az állítás megalapozatlanságát. Vannak olyan állítások, amelyek indulatból, gyűlöletből fakadnak, azaz nehéz lenne tényekkel vitatkozni ezekkel. Vajon mit lehetne kezdeni azzal a szabad demokrata mi nősítéssel, amely egy kaliforniai lapban, a San Francisco Chronicleban jelent meg, hogy a kormány a pokolból jött gonosz yuppik és nacionalisták egyesülése? Mit lehetne kezdeni egy olyan panasszal, ami a holland Trowban jelent meg, miszerint a polgári sa jtó azt latolgatja, hogy baloldali médiaszociológusok bőréből lámpaernyőt kellene készíteni? Mit lehetne kezdeni a portugál Publicóban megjelent, szintén szabad demokrata váddal, miszerint Orbán Viktor posztfasiszta politikát folytat? Az ilyen indulatokat talán jobban képes megfékezni, talán az objektivitás medrébe tudja terelni egy személytelen hivatal, és kevésbé alkalmasak az ilyen idegőrlő munkára alkalmilag szerződtetett sajtómunkások. Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy sem a csúsztatott leértékelés, de a csúsztatott felértékelés sem segíti az ország nemzetközi megítélését. Jó teljesítmény kell és ennek hiteles ábrázolása. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kósa Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Homa János képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. KÓSA FERENC (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országg yűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy fölidézzek egy történetet. Régesrégen, süvölvénykoromban, még a múlt század hatvanas éveiben filmet készítettünk a tanyákon élő emberek életéről. Tél volt. Egy tanyasi iskolában laktunk, valahol Hajdúbösz örmény határában, ha jól emlékszem, Rókahátnak nevezték azt a környéket. Esténként befűtöttünk a vaskályhába, és a pattogó tűz mellett beszélgettünk a környékbeli
