Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
3598 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 28. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján az Országgyűlés elnöke tárgysorozatbavételre és ajánlás készítésére kijelölte a bizottságokat . Érdeklődő képviselőtársaim a szokásos módon tájékozódhatnak erről. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jel entkezett Isépy Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "Barankovics hazatér" címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr, ötperces időkeretben. DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyű lés! Kedves Képviselőtársaim! A szegények New Yorki, városszéli temetőjéből tegnap hazaérkeztek Barankovics István hamvai, és csütörtökön a magyar föld véglegesen magába zárja hűséges fiát. Szeretném remélni, hogy nemcsak számunkra, kereszténydemokrata ké pviselők, hanem a némi történelmi emlékezettel rendelkező minden magyar állampolgár számára fontos és indokolt, hogy ezekben a napokban legalább néhány méltató szó hangozzék el ezek között a falak között arról a politikusról, aki a kibontakozó terror nyoma sztó hajnalán innen merte hangos szóval hirdetni, hogy a demokráciát nem lehet antidemokratikus eszközökkel megvalósítani. (Dr. Takács Imre: Így van!) Milyen lekicsinylő ajkbiggyesztéssel fogadhatták a másik oldalon annak idején az ilyen megfogalmazásokat: "a mi ideológiánk a kereszténység nagy gondolkodóinak szellemi befolyása alatt áll; ragaszkodunk az emberi személy szabadságához, elutasítjuk a totalizmust, valljuk a pártok szabadságát, saját pártunkban annak belső szabadságát is; hívei vagyunk minden vo nalon a törvény uralmának". 1947 augusztusában bátorság kellett annak a megfogalmazásához, hogy: "Programunk a legbiztosabb és a legszélesebb emberi jog, a legteljesebb szociális igazságosság és a legnagyobb szabadság a természetfelettiség többletében, és célunk a szabad magyarok független országa." Vagy túl a világháborún, az ország szovjet megszállásának viszonyai között bátorság kellett a külpolitikai prioritások olyan megjelöléséhez, hogy először a puszta létezés érdeke, másodszor a független államiság biztosítása, harmadszor - '47ben! - a határokon túl élő magyarság emberi és nemzeti jogainak biztosítása, és negyedszer pedig a belső jobb lét külső feltételeinek megkeresése. Nyilván lesznek olyanok, akik fanyalogva beszélnek majd valamifajta újratemetés ről. Lelkük rajta, hiszen Barankovics Istvánt nem Keletre kergették ki vagy hurcolták el, a hamvakat nem kellett az idegen földben összekaparni, mint Bethlen Istvánét, nem kellett a váci rabtemető nyomtalan sírjai között rábukkanni, mint az éhen halasztott Hóman Bálintra, nem kellett az arccal lefelé eltemetettek közül a sírgödörből kiásni, mint az 1956os áldozatokat; az ő eltemetett hamvai csendesen pihentek idegen földben, és várták a hazatérés emelkedett pillanatát. "Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerítik." - írja a naplójában. Rákosi fenyegetésére egyértelmű választ ad: "Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom." És a becsületet választó döntés miatt 1949. február 2án az ország elhagyására kénysz erült. A barát Szőnyi Zsuzsához intézett levelében említi, hogy már 1945 után megfogalmazta egy politikustársa: "Aki ebben a korban politizál, annak tisztában kell lennie azzal, hogy azt az akasztófa árnyékában teszi." A szó valódi értelmében nem volt poli tikusalkat, az akasztófa árnyékában mégis vállalta a lehetetlennek látszó feladatot, és egy hihetetlenül rövid választási kampány eredményeként
