Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3552 Azzal kezdte Deutsch Tamás miniszter úr az expozéjában, és ő hozta be ezt az elemet a mai vitába, hogy itt egy teljesen új családtámogatási rendszert hozott létre a jelenlegi kormány, az elődje által lerombolt családtámogatási r endszer után. Azzal szeretném kezdeni, tisztelt Országgyűlés, hogy természetesen szó sincs sem arról, hogy a családtámogatási rendszert az előző kormány, a mi kormányunk lerombolta volna; átalakította: egyes elemeit megszüntette, más elemeit megerősítette. Arról sincs szó, hogy a jelenlegi kormány egy teljesen új rendszert hozott volna létre, hiszen azok az elemek, amelyeket mi megszüntettünk, és önök visszahoztak - nevezetesen, mondjuk, a gyed , nem egy új dolog, hanem a Lázárkormány idején hozták létre. A családi adókedvezmény, a gyerekek utáni adókedvezmény, amelyet mi megszüntettünk, és amit önök visszaállítottak, a Grószkormány idején, a '88as adóreform részeként került bevezetésre. Ez a kormány semmi újat nem hozott a családtámogatási rendszerbe. V isszahozta azokat az elemeket, amelyeket a Kádárkorszak korai, középső és késői időszakában hoztak létre. A probléma ezzel csak az, hogy egy más társadalmi szituációban hozta vissza. Mert azok az elemek, amelyek egy aránylag kiegyensúlyozott jövedelemstru ktúrájú, teljes foglalkoztatottsággal jellemezhető országban, mint amilyen a '60as, '70es, korai '80as évek Magyarországa volt - tehát alanyi jogú családi pótlék, alanyi jogú gyes, emellett a gyed és a legvégén a családi adókedvezmény , egy ilyen gyerm eknevelést támogató politikának mások a hatásai, mint egy olyan országban, mint a '90es vagy a 2000es évek Magyarországa, amelyet nem teljes foglalkoztatás és növekvő jövedelemkülönbségek jellemeznek. Egy ilyen struktúrájú országban, mint a mai Magyarors zág, olyan támogatási rendszer működtetése, amely a magas jövedelműeket fogja be a rendszerbe, és az alacsony jövedelműeket zárja ki, a társadalomra kifejezetten kedvezőtlen. Arról beszélt itt Lezsák képviselő úr, hogy a jövedelemkülönbségek a '9498as id őszakban nőttek meg gyorsan - ugye, ezt mondta a képviselő úr? , és ez annak köszönhető, hogy megszűnt a családi pótlék és a gyes alanyijogúsága. Képviselő úr, komolyan gondolja, ha a legmagasabb jövedelműektől vesznek el egy juttatást - kétségtelen, hogy 11 százalék esett el ettől, a fölső 11 és nem az alsó 11 százalék , akkor ez hogyan hathat Lezsák képviselő úr szerint a jövedelemkülönbségek növekedése irányába? Ez egy logikai képtelenség, amit itt Lezsák Sándor képviselő úr mondott, nem is beszélve ar ról, hogy a jövedelemkülönbségek kétségtelen gyors növekedése nem 1994ben kezdődött el, amikor Lezsák képviselő úr pártja, az MDF ellenzékbe szorult, és a Szabad Demokraták Szövetsége, az én pártom kormányra került, hanem ez a gyors növekedés 198889 körü l indult el, és a leggyorsabb éppen 1990 és '94 között volt; nem azért, mert az MDF volt akkor kormányon, hanem azért, mert akkor szűnt meg a teljes foglalkoztatás, akkor szűnt meg másfél millió munkahely, akkor indult meg a jövedelmek differenciálódása. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy ha egyszer ilyen szituáció van, akkor milyen jövedelempolitikát folytat egy kormány. Arról beszélt Babák képviselő úr ebben a kétperces vitában, hogy rossz helyről mondjuk ezeket a dolgokat, meg rossz múlttal mondjuk ezeke t a dolgokat (Babák Mihály: Ezt most is állítom.) , hogy beszélünk mi igazságosságról, szabad demokraták meg szocialisták, amikor a mi kormányzásunk idején nőttek meg ezek a dolgok. Ugye, ezt mondta, Babák képviselő úr? Nos, téved a képviselő úr. Mi teljes joggal kérjük számon önöktől az igazságosságot, mert abban a négy évben, amikor kétségkívül az egész társadalomban romlott az életszínvonal, a mi jövedelempolitikánk arra irányult (Babák Mihály: Hogy kitekerje a nyakát!) , hogy a romlástól a szegényeket meg óvjuk, és a terheket elsősorban a magas jövedelműek viseljék. Most, amikor gyorsan növekszik a gazdaság, az önök jövedelempolitikája arra irányul, hogy a javulásból elsősorban a magas jövedelműek részesüljenek, és a szegényeknek minél kevesebb jusson belől e. Tehát mi teljes joggal kérjük önöktől számon a társadalmi igazságosság, a méltányosság és a rászorultság szempontjait. Mert bizony elsősorban a gyerekeket sújtja az a jövedelempolitika, amit önök folytatnak. Ezért utasítjuk el ezt a politikát, ezt a jöv edelempolitikát, éppen a gyerekek és a fiatalok szempontjából.
