Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3530 furcsa számomra, hogy folyamatosan arról beszélnek képviselőtársaim - az elmúlt néhány percben is , hogy milyen anyagi lehetőségek nyílnak meg vagy nem nyílnak meg a családok előtt. A kettő között, azt gondolom, nincs teljes szinkronitás. Kertész István képviselőtársamnak: lehet, hogy valóban én nem voltam jól érthető, a népesség fogyása l assult. Azt gondolom, hogy ez elég világos, mert a számok egyértelműen beszélnek. Szintén a képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni SzabolcsSzatmár megyével kapcsolatosan: ne próbáljuk elfelejteni, hogy ezek a különbségek az ország különböző térség ei között mikor keletkeztek, és hány év volt arra - mondjuk, talán önöknek is , hogy ezen a különbségen csökkentsenek különböző stratégiai elhatározásokkal; nemcsak pénzt pumpálni a térségbe, hanem stratégiát kialakítani elsősorban az oktatás terén, hogy az a bizonyos munkaerő, amely ott van, képzettebb, kvalifikáltabb legyen, elérhető legyen, a külföldi tőke számára befektetési igényként jelentkezzen. Nem nagyon láttam abban a négy esztendőben ilyen típusú stratégiai kérdésekre választ, amikor önök kéthar mados többséggel bírtak ebben a parlamentben. Vojnik Márta képviselőtársam (Kertész István: Mária!) és más képviselőtársaim véleményével kapcsolatosan, mert az előbb elhangzott, hogy a családi pótlék nem emelkedett, és hogy az adókedvezményt mennyien veszi k igénybe: én ezt a másik oldalról közelíteném meg, hogy mennyien tudják igénybe venni, hiszen olyan lemaradások voltak (Szabó Sándorné: Tévedés!) és keletkeztek az elmúlt négy esztendőben, amikor önök voltak kormányon, hogy igenis azt a társadalmi réteget is meg kell és meg kellett erősíteni. (Szabó Sándorné: A szegények kárán! Világos, tiszta beszéd!) A másik pedig, hogy akkor keletkezik adókedvezmény, ha munka és teljesítmény van mögötte. Azt se felejtsük el, hogy bizonyos teljesítményt értékel az adóked vezmény e tekintetben! Ezen lehet vitatkozni reggeltől estig, úgysem fogják tudni elfogadni a mi véleményünket, de azt gondolom, hogy ebben van stratégia; abban, amit önök mondanak, csak egy osztogatás van - és politika. (Taps az MDF soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az előbb a szociológusokat, most az egyházat akarom segítségül hívni. 1891ben XIII. Leó pápa hangsúly ozta, hogy a gazdagok nem szorulnak rá az állam védelmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak. Azzal valamennyien egyetértünk, hogy egy nagyfokú egyenlőtlenség van Magyarországon. Ezt Chikán Attila is bizonyította 1995ben egyik vizsgálatá ban. De most a magyar püspöki karral folytatnám, és remélem, hogy egyetértenek velem és a püspöki karral is képviselőtársaim: "A társadalmi egyenlőtlenségek számottevő növekedése a jövőben gátolja a gazdaság fejlődését is. Félő, hogy ebben a folyamatban a társadalmi rétegek között olyan szakadék jön létre, amely tartósan lehetetlenné teszi a piacgazdaság működését." Nem én mondom, a magyar püspöki kar mondja. Nyilvánvaló, hogy ez az egyenlőtlenség hatással van a fiatalokra, az ifjúságra. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt: az eget nem kell feketére festeni, mert az a nap felében magától is fekete. Ami pedig az itteni vitát illeti: kormánypárti képviselőtársaim folyamatosan azt bizonygatják, hogy mennyivel jobb a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt. Ezen mi nem vitatkozunk. Hogy az ördögben ne lenne jobb a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt, amikor mögöttünk v an öt olyan esztendő, amikor 4 és 5 százalék között volt folyamatosan a gazdasági növekedés, nem mellesleg annak a stabilizációs politikának a következtében, amit Babák
