Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3512 hogy túlnyomó többségében színvonalas és igényes munkát ismerhetünk meg, ha az egyes fejezetekben levő helyzetképrészeket elolvassuk és tanu lmányozzuk. A másik rész - amit úgy mondhatnánk, hogy "és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló B) pontok" alatt összegyűjtött anyag - már jóval kevesebb dicsérő szóra tarthat igényt, jóval kevesebb elismerő szó t tudunk erről a részről mondani. Maga ez a nagyon terjedelmes anyag a demográfiai adatokkal és azok elemzésével kezdődik, és itt azt kell látnunk, hogy a lakosság korösszetételére a gyermekek, azaz a 14 éven aluliak arányának a fokozatos csökkenése a jell emző - állapítja meg az anyag, ennek is a helyzetértékelő része , és ez önmagában nézve, azt hiszem, nagyon szomorú. És természetesen azt is tudjuk, hogy ez nem egy vagy nem két év tendenciája, hanem sajnos jóval korábbra vezethető vissza. A különböző kor csoportok várható élettartamát vizsgálva, és az erről szóló adatokat, adathalmazt nézve megint csak lehangoló a kép, hiszen azt láthatjuk, hogy nemcsak a fejlett nyugateurópai országokhoz képest jelentős a lemaradásunk, hanem sajnos a velünk együtt starto ló úgynevezett volt szocialista országokhoz képest is jóval kedvezőtlenebbek a magyar adatok, azaz a magyar embereknek, mind a férfiaknak, mind a nőknek jóval rosszabbak az életkilátásaik már születéskor, mint akár a közvetlen szomszédságunkban levő ország okban születendőké, nem beszélve természetesen a fejlett nyugateurópai országokról. Szó volt már itt a valamennyiünk pénzén folytatott kormánypropagandáról és kampányról, ami megjelent az elmúlt napokban az újságokban a családtámogatási rendszerre vonatko zóan, amelynek fő jellemzője, hogy éppen a legszegényebb rétegeket hozza hátrányos és egyre hátrányosabb helyzetbe, hiszen az adókedvezményt vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak részben tudják igénybe venni azok a rétegek, azok az emberek, akik erre a legj obban rászorulnának. A gyed - azt kell mondanom - számukra nem megoldás, hiszen csak nagyon keveseknek érhető el ez a támogatási forma, a gyes pedig ott maradt a minimálnyugdíj szintjén, ami megengedhetetlen szerintünk. Ha a gyermektámogatási rendszerről c sak egy mondatot kellene összefoglalóan mondanom, akkor azt kellene mondanom, hogy a jelenlegi gyermektámogatási rendszer torz. Torz, mert a magasabb jövedelmű családok gyermekei jóval nagyobb mértékben részesülnek a központi támogatásokból, mint a valóban rászorulók, és véleményünk szerint a legfontosabb támogatási elem, a családi pótlék, amely minden gyerekhez eljutó támogatási forma, az elmúlt három, illetve négy évben gyakorlatilag egy fillérrel sem került megemelésre, aminek az a következménye, hogy jö vőre már mintegy 30 százalékkal ér kevesebbet, mint négy évvel korábban. Ha számszerűsítjük ezeket a tendenciákat és ezt a jellemzést, akkor azt kell mondanunk, hogy a magasabb jövedelmű háromgyermekes családok havi 18 ezer forinttal - ez több mint évi 200 ezer forint - kapnak több támogatást, mint az úgynevezett szegényebb családok. De akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen lehetősége van egy hátrányos helyzetből induló gyereknek a felemelkedésre, és bár nagyon jól bejött a kétezer forintos tandíj elt örlésére vonatkozó kampánya a Fidesznek három évvel ezelőtt, de akkor megkérdezném (Gyürk András: Több mint tízezer forint.) , hogy talán a kétezer forint miatt el tudják a szegényebb gyerekek is végezni a főiskolákat, egyetemeket, de ugyanakkor a kollégium i elhelyezés szűkös volta miatt az albérleteket, ami már 2025 ezer forint, tényleg nem tudják kifizetni, és emiatt behozhatatlan hátrányba kerülnek. (Gyürk András: Több mint tízezer forint lenne ma az a tandíj!) Gyakorlatilag a családi támogatási rendszer rel összefüggésben szintén nagyon sokszor és büszkén szólnak a jelentések arról, hogy a gyermekjóléti szolgálat tulajdonképpen milyen nagy arányban kiépült, és a 3200 település jó része már bekapcsolásra került ebbe a rendszerbe. Az írással és az elhangzot t szavakkal szemben azonban a tapasztalat az, hogy nagyon sok helyen - és itt is - pontosan a legrászorultabb úgynevezett kistelepüléseken a gyermekjóléti szolgálatok gyakorlatilag kényszermegoldásokat szültek, és érdemben igazán nem tudnak segíteni a csal ádokon.
