Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2976 képviselő urat illeti a szó , ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök asszony, köszönöm. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat, a határozati javaslat vitájának a vége felé igen alkalmas összegezni néhány gondolatot, ami ugyan kijött a felszólalások nyomán, de talán néha egy összegzés hasznos. (11.50) Mire gondolok? Jó volna, ha többször eszünkbe jutna, és közölné az Országgyűlés azokkal, akik ebben a témában érdekeltek - tehát a felsőoktatásban dolgozókkal és azokkal, aki k a felsőoktatás termékét, a tudást használják , hogy az állami és a magánszektor között nem szükséges, hogy konfliktus legyen, sőt átfedés. És annak az útjátmódját volna kívánatos keresni, hogyan is lehet az átfedés révén optimalizálni, mondhatnám, maxi malizálni a felsőoktatásra költött forintokat. Az állami részvétel magasabb és magasabb mértéke természetesen kívánatos, mert hiszen az erre a célra költött pénzek befektetésnek számítanak. Van ugyan egy olyan vetülete is, hogy az emberek és az állampolgár ok életét javítja valamiféle filantropikus meggondolás alapján, hosszú távon mégis egyfajta befektetés - mibe? - a legeslegfontosabb termelőeszközbe: a tudásba. Ha így nézzük a dolgot, akkor a termelő szektor és az állami szektor összefonódása kívánatos, é s jó volna ilyen jeleket adnunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben felszólalásra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen. A koráb ban elmondottakhoz szeretném hozzátenni, hogy a finanszírozásnál van egy helytelenül értelmezett bázisfinanszírozási szemlélet. Ebből adódóan a felsőoktatási intézmények nagyon sokszor finanszírozási problémákkal és veszteségkeletkezési gondokkal küszködne k, hiszen mindig az elmúlt időszak hallgatói létszáma és bázisadatai után kapják meg a finanszírozási forrásokat. Egy olyan esetben, amikor felfutó szak, jelentősebb hallgatói létszámváltozás vagy új szak indítása van, ez nagyon súlyos veszteséget jelent a z adott intézménynek, és egyszerűen behozhatatlan ez a veszteség, nincs meg ennek a felszámolási lehetősége. A másik kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy a hallgatói normatívák alakulása nem biztosítja a megfelelő finanszírozási bázist. Egyetér tek azzal, hogy a tandíjak megszűntek, amit korábban hivatalosan is törvényerőre emeltek. A tandíjmegszüntetés persze nem jelenti azt, hogy az oktatás ingyenes, mert a hallgatók megélhetési költségei igen nagy mértékben növekedtek, még azoknál a hallgatókn ál is, akik a normatív finanszírozásból részesednek, és nem önköltségesek. Az önköltséges hallgatók megélhetési költségeit pedig szinte lehetetlen finanszírozni egy olyan családnak a keresetéből, amelyik átlagbérrel rendelkezik, amelyik meg az alatt, az pe dig egyáltalán nem tudja a hallgatók költségeit finanszírozni. Én magam is látom, hogy igen sok a szegény gyerek, és ha nem biztosítjuk számukra a megfelelő ellátási lehetőségeket kollégiumokon keresztül, olcsóbb étkeztetéssel vagy egyéb támogatással, akko r az 50 százalékos hallgatói arány biztosítása az adott életkorból bizony igen nehéz lesz, és a nagyon szűkös feltételek miatt hosszú távon gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ezért azt szeretném kérni a minisztériumtól és képviselőtársaimtól, támogassák azt , hogy a hallgatók megélhetésének biztosítására megfelelő forrásokat garantáljanak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
