Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint az 1998. január 1-je és december 31-e közötti időszakokban végzett tevékenységéről szóló beszámoló; a Közbeszerzések Tanácsának a köz... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PERLAKI JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PERLAKI JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
298 Tanácsának a beszámolóját vitatjuk meg, mégis elkerülhetetlen lesz az, hogy a kormányzati tevékenységről is szót ejtsünk, hiszen két oldalról is kapcsolódik ehhez a kormányzat: egyrészt mint jogalkotó vagy jogszabályokat kezdeményező, illetve közbeszerzéseket alkalmazó is. De remélem, hogy jól elkülönül a véleményem a tekintetben, hogy az a Közbeszerzések Tanácsára vagy éppen a kormányzatra vonatkozike. Tisztelt Ház! A kormánytöbbség meglehetősen sajátosan kezeli a közbeszerzéseket. Ahogy nem törekedett arra, hogy minden vonatkozásban érvén yesítse a napi gyakorlat során a közbeszerzési törvényt, úgy arra sem törekedett, hogy az Országgyűlés évente tárgyaljon a Közbeszerzések Tanácsának jelentéséről. Ezért kell most gyakorlatilag háromszor egyéves beszámolót megvitatni, és közben volt 1999be n egy kedvező irányú törvénymódosítás. 2000ben azért nem tárgyaltunk a '99es beszámolóról, mert én úgy éreztem, hogy a kormánytöbbségnek nem tetszett annak a tartalma, amit a Közbeszerzések Tanácsa összeállított. A '98as beszámoló ra most, 2001ben pedig nem túl sok időt szabad szentelni, hiszen '99ben törvénymódosítással a jelentésre sok tekintetben reagált az Országgyűlés, beépültek a tapasztalatok a '99es törvény módosításába. Annyit azonban mégis érdemes visszaidézni a jelenté sből, hogy 1998 a közbeszerzési gyakorlat kiterjesztésének, kiszélesítésének az éve volt, és már a '98as jelentés is hangsúlyosan szól az ellenőrzés hiányáról, amiért - szeretném rögzíteni - nyilvánvalóan nem a Közbeszerzések Tanácsa a felelős. Volt egy n agyon lényeges mozzanata ennek a beszámolónak: felhívta a preferenciális szabályokra a figyelmet. Tételesen említette a preferenciális szabályok közül, hogy lehetőség van a külföldi székhelyű vállalkozók kizárására és a 10 százalékos árpreferencia alkalmaz ására. Azt is megállapította, hogy e preferenciák alkalmazása jogszerű volt - természetesen még akkor, 1998ban. Én borzasztóan sajnálom, hogy a miniszterelnök úrral ezt a jelentést nem sikerült megismertetni. Mert ha ezt megismertették volna, akkor olyan preferenciákat, amely ellene megy a hatályos közbeszerzési törvénynek, naponta nem mondana el az Országgyűlésben és a sajtón keresztül. Egyébként itt hívom fel államtitkár úrnak is a figyelmét, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának, aki rends zeres levelezőtársam az írásban megválaszolandó kérdések során, hogy teljes mértékben rosszul értelmezik, államtitkár úr, a közbeszerzési törvény hatályos szakaszait akkor, amikor önök a hazai vállalkozásokat és a preferenciarendszert egészen másképpen fog almazzák meg, mint az a törvényben van. Említést tettem az 1999es beszámoló kormánypárti fogadtatásáról. Ott kiderült, hogy a bizottsági vitában már nem támogatták, még 2000ben ezt a jelentést. Nem is csoda, hiszen megállapította a '99es jelentés, hogy 1998ban 4481 eljárás lett lefolytatva, '99ben pedig 3828 eljárás, tehát '99ben jelentősen csökkent az eljárások száma. Magyarázatot is adott a jelentés, hiszen elmondta, hogy bizony egyre inkább előtérbe került több évre kötött szerződések, illetve kere tszerződések alkalmazása. Ez még önmagában persze nem lenne baj, de hát most már az ÁSZ jelentését is olvashatjuk a Közbeszerzések Tanácsának a jelentésével párhuzamosan, és tudjuk, hogy a Happy End Kft. ékes példája volt annak, hogyan kell kijátszani, mon djuk, a közbeszerzési törvényt: arra kell hivatkozni, hogy keretszerződést kötünk, közben pedig egészen más tartalommal folytatjuk le az eljárást és kötjük meg a szerződést. A 2000. évi beszámoló pedig már a kormánypártok ízlésének megfelel. Ez kiderült a bizottsági vitákból, a bizottsági beszámolókból is. Igaz, az Állami Számvevőszék álláspontja és az ellenzéki képviselők álláspontja is sok vonatkozásban eltér a Közbeszerzések Tanácsa megállapításától. Az itt is elhangzott a szóbeli expozéban, hogy néhány ponton szükséges lenne módosítani a közbeszerzési törvényt. Azt gondolom, hogy az a helyénvaló, ha a valós folyamatokkal szembenézünk, és amikor törvénymódosítást szorgalmazunk, akkor tanulva az elmúlt évek tapasztalataiból, egy határozottabb
