Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
2554 szempontja, a fél részéről az igazságos döntésre vonatkozó elvárás nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Ezt mi igen nagy bajnak tartjuk, nem is értünk egyet vele. Ha az Alkotmánybíróságnak ez a döntése az alkotmányon alapul, márpedig nyilvánvalóan azon alapul, akkor már régen, a határozat megszületése óta azonnal kezdeményezni kellett vo lna az alkotmány vonatkozó részének a módosítását; vagy új alkotmányt készíteni végre, ahogy a kormányprogram vitájában is utaltam ennek hiányára, de ha az a kétharmados volta miatt nem keresztülvihető, akkor a sokkal kisebb jelentőségű alkotmánymódosításo k mellett ennek a résznek a módosítását is kezdeményezni kellett volna. Meggyőződésem, hogy nem pártpolitikai ügy az igazság érvényesülésének előtérbe helyezése az igazságszolgáltatásban, tehát elérhető lett volna valószínűleg a kétharmados többségű módosí tás. Az igazságszolgáltatásban az igazság érvényesülésének a háttérbe és az idézett elveknek az előtérbe kerülésének a következménye, hogy a köznyelv ma igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatásról beszél, és ez nagy baj. Nem lenne szabad a jogbiztonságo t szembehelyezni az igazság érvényesülésével, és pláne nem afölé helyezni azt. Mert mit jelent ez a gyakorlatban? A bírónak nem kell törekednie az igazság kiderítésére, szinte csak a vitavezető szerepére korlátozódna, majd a felek által előadottak alapján a vitát eldöntő szerep jut neki, akár megfelel az igazságnak az így megismert tényállás, akár nem. Aztán később, az ítélet jogerőre emelkedése után, ha valami okból kiderül, hogy mégis más az igazság, mint amit az ítélet tartalmazott, nincs mit tenni, mert az idézet szerint a jogbiztonság fontosabb az igazságnál; vagyis győzött a bürokrácia az igazság felett. Szerintünk éppen fordítva kellene lenni, az igazságnak kellene a legfontosabb szempontnak lennie az ítélkezés során. És akkor nézzük magát a konkrét e lőterjesztést, amelynek szövegével nincs is különösebb problémánk, ellentétben az előbb elmondott alapvető elvi kifogással. Egyetértünk tehát azzal például, hogy a tárgyalás jegyzőkönyvében a tárgyalás megkezdésének mind a kitűzött, mind a tényleges időpon tját is fel kelljen tüntetni. Hiszen aki várt már egykét órát a kitűzött időponttól a megkezdésig, annak az okot nem kell külön magyarázni. És sajnos nem ritka, hogy ilyen időpontok, időpontcsúszások vannak. Vannak bírók, akikről közszájon forog, hogy csa k a reggeli tárgyalást szokták időben kezdeni, a nap előrehaladtával egyre nagyobb a csúszás, délutánra már rendszeres az órás késéssel történő kezdése is. Nem vitás, hogy egyegy tárgyalás során előfordulhatnak olyan esetek, olyan momentumok, amelyek az a dott tárgyalás kitűzött idején túlnyúlhatnak. De akinél rendszeresen fordul elő ilyesmi, ott érdemes lenne megvizsgálni ennek okait. Tehát helyes ez a javaslat, de értelmet csak akkor nyer, ha a bíróságok vezetői ellenőrzik és elemzik is az okokat. Hasonló az álláspontunk arról is, hogy folytatólagos vagy ismételt tárgyaláson ennek a momentumnak a jegyzőkönyvből ki kell derülnie. De ennek is csak akkor lehetne pozitív hatása a jövőre, ha a folytatólagosság vagy az ismétlés okát is fel kellene tüntetni a jeg yzőkönyvben, és a bíróság vezetése ezt is ellenőriztetné, elemezné. Ugyanis csak így derülhetne ki, hogy a tárgyalás elhúzódását eredményező folytatólagosság vagy ismétlés kinek vagy minek róható fel. Valamelyik fél részéről megnyilvánuló esetleges szándék os időhúzó magatartás, például szándékos meg nem jelenés, vagy rajta kívülálló ok miatt, például egy betegség esetén, vagy netán a bíró döntésre képtelen volta miatt történik az időcsúszás. A bíróság vezetői ezekből a feljegyzésekből megfelelő következteté seket vonhatnának le. Üdvözöljük azt a rendelkezést is, hogy a határozat rendelkező részét a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni, és azt a tanács tagjainak alá kell írniuk. Bár nem túl gyakran, de azért néhányszor magam is találkoztam azzal a problémával, hogy más hangzik el a határozat rendelkező részeként a tárgyalás lezárása után szóban a kihirdetés során, mint amit később írásban kézhez kaptam. Lehet, hogy ez nem szándékos, hanem abból adódó véletlen, hogy a bíró a határozat rendelkező rész ét rendszerint egy kézírásos vázlatból olvassa fel, amely akár a rossz olvashatósága miatt, akár a legépelés során, akár más okból megváltozik, mire kikerül a felekhez nyomtatott formában. Olykor
