Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
2553 azon panasz, hogy nem azt vagy nem úgy mondta jegyzőkönyvbe, ahogy azt rögzítették, m ár fel sem merülhet. Továbbá a bíró munkaterhe is lényegesen csökken. El kell ugyanis képzelni egy tárgyalási napot hatnyolc kitűzött üggyel, egyegy ügyben minimum két féllel, két ügyvéddel, néhány tanúval, és rögtön lehet érzékelni, hogy egy napra minim um negyvennegyvennyolc fél, tanú, ügyvéd meghallgatása, az előadásuk szakszerű jegyzőkönyvezése micsoda szellemi megterhelés a tanácsvezető bíró számára, és akkor valóban elgondolkodtató az, hogyan is állnak, már csak ezen ok miatt is, a szakszerűséggel a z alsóbb fokú bíróságok, és miként követelhetjük meg az alsóbb fokú bíróságok bíráitól a folyamatos szakmai önképzést, időszerűséget. Sürgős szükség van, már ezen ok miatt is, az alsóbb fokú bíróságok megerősítésére mind létszámbeli, mind pedig szakszerűsé gi szinten. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a módosítás minden elemére nem tudtam kitérni. Nyilvánvaló számomra az is, hogy mindenki a saját lovát dicséri, így a módosítást az ellenzék oldaláról nyilvánvaló támadások is érték és érhetik - ez n yilvánvaló a számunkra. Mindezek mellett is azt gondolom azonban, hogy a jelen módosítás azon célja, hogy az eljárás időszerűségét lerövidítse, mindenképpen támogatható és támogatandó, így ezen észrevételeimmel együtt az 5101. számú törvényjavaslatot frakc iónk nevében jónak és időszerűnek, valamint fontosnak tartjuk, azt frakciónk nevében támogatjuk; képviselőtársainktól is ezt kérjük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólá sra megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőjének. DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári perrendtartásról szóló törvény is azok közé a rossz emlékű évszámmal jelzett jogszabálya ink közé tartozik, amelyeket egy olyan időszakból örököltünk, amelyen szívesen túl lennénk már. (9.30) Ezek közé tartozik mindennek az alapja, az alkotmány is, de említhetném akár a társadalombiztosításról szóló törvényt vagy az államigazgatási eljárásról szóló törvényt, és persze másokat is. Amikor a kormány hároméves működésének jogalkotással kapcsolatos részét elemeztem, elismerve a pozitívumokat is, hiányoltam, hogy egyetlen kodifikációs anyag sem került az Országgyűlés elé ebben az időszakban. A minis zter asszony akkor azt válaszolta, hogy megindult a polgári törvénykönyv kodifikációs munkája. Erről persze nekem is tudomásom volt, de nyilvánvaló, hogy ebben a ciklusban már nem lesz belőle semmi. Azokból pedig pláne nem, amelyekben még meg sem kezdődött semmiféle kodifikációs munka. Nem tudom, hogy egyáltalán az elképzelések között szerepele valami ilyesmi, például a polgári perrendtartással kapcsolatban, hiszen 1952 óta eltelt egy kis idő. Eredeti kiadása óta valószínűleg a készítői sem ismernének már rá, hiszen azóta nemcsak a politikai helyzet változott többszörösen, de a bíróságok szervezeti felépítése, az állam és a bíróságok viszonya, kapcsolatrendszere, és mindezek természetesen hatással vannak nemcsak a büntető, hanem a polgári eljárásra is. A m ostani előterjesztés, bár nem túlságosan nagy terjedelmű, de fontos újításokat hoz a Legfelsőbb Bíróság leterheltségének csökkentésére, valamint a mindennapi gyakorlatban sűrűn előforduló problémákra igyekszik megoldásokat találni; kivéve egy elemet, ez vi szont mindennek az alapja. Az indokolás általános részében idézetet találhatunk az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) számú ABhatározatából, amely szerint az anyagi igazságosság és a formális jogbiztonság ellentéte kapcsán a rendes jogorvoslati lehetőség k imerítését követően a jogbiztonságé az elsőbbség. Egy kissé lentebb pedig az indokolás megállapítja, hogy önmagában az úgynevezett anyagi igazságosság
