Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2526 életüket. Igen nagy baj lenne, ha ekkor az egyébként nekik nem házas állapotukban járó támogatást elvonnánk. Ez megítélésünk szerint a kormány gondolkodásával ellentétes, nem büntethetjük a házasságot, nem kergethetjük élettársi kapcsolatba azokat, akik egyébként szívesen vállalnák a tartósságot jelentő házasságkötést is. Módosító indítványunk már egy szerkesztettebb, erőteljesebb formáb an kapcsolódik a korábban benyújtottakhoz. Több képviselőtársunk több frakcióból vetette fel, hogy értelmes lenne ezen változtatni. Azt gondolom, hogy ezt meg fogjuk tudni oldani és ez a változtatás megtörténik. Be kell vallanom önöknek, a másik, szerintem nagyon fontos kérdés a képviselői fogadóórák sorozatából származó tapasztalat. Választókörzetemben nagyon sok olyan nagymamával találkozom, aki gyermeket nevel, a saját unokáját, esetleg távolabbi rokonát. Miért? Árvaság miatt. De más szétesett, roncs csa ládoknál is előfordul, hogy a gyámhatóság az erre a feladatra vállalkozó nagyszülőt bízza meg a gyámi feladatok ellátásával. Ezek a nyugdíjas korú és nyugdíjas állapotú emberek viszont olyan terheket vállalnak, amelyek normál átlagos esetben a munkavállaló korú korosztályra vonatkoznak, következésképpen kiesnek abból a támogatási rendszerből, amely a gyermektámogatás legerőteljesebb vonulata, nevezetesen, ők nem tudnak a személyi jövedelemadójukból semmit leírni, tekintettel arra, hogy ilyen nekik nincs. Én nem a nyugdíjak megadóztatásával szeretném ezt a kérdést megoldani, hanem egy emelt összegű kiegészítő családi pótlék nyújtásával, amely reményeim szerint ugyancsak bírni fogja a parlament támogatását. Azt gondolom, ebben a formában ez megoldható kérdés, és jelentős előrelépést jelent az egész szociális ellátás területén. Nem szokásunk ugyan, de olykor előfordul, hogy egyegy módosító indítvány ellen beszélünk. Engedjék meg, hogy ezt is megtegyem. A kormány a gyermektartásdíj megelőlegezésének a kérdésében bizonyos megszorító lépéseket tett, szűkebb most ez a törvény, mint eredeti állapotában volt. Emögött nyilván gyakorlati tapasztalatok vannak. Az én képviselői tapasztalatom ellentétes a kormányéval. Ugyanakkor azt láttam a módosító indítványok sorában, h ogy vannak, akik még további szűkítésekre tettek javaslatot. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt ne tegyük. Miről van szó? Ha van tartásra kötelezett személy, aki megpróbál kivonulni ez alól a kötelezettsége alól, akkor az előírásaink nagyon helyesen arr ól szólnak, hogy megfelelő bírói út után az állam előlegezze meg ezt az összeget. Az állam persze mondhatja azt, hogy az állampolgárok egy része ezzel visszaél, eltűnik és kivonja magát, de hát az államnak azért van erőszakszervezete, hogy utolérje ezeket az embereket, nem pedig azért, hogy azt mondja: de ha eltűnt, akkor már nem is fizetek. Csabai Lászlóné képviselőtársam a 20. pontban azt javasolja: "ha a kötelezett belföldi tartózkodási helye ismeretlen és felkutatása nem járt eredménnyel". Úgy érzem, ho gy ez életveszélyes javaslat, mert nem tudom, hogy a rendőr mikor mondhatja azt, hogy a felkutatás nem volt eredményes. Ha egy hétig ült egy irodában és nem jelentkezett a kötelezett? Jogi értelemben is kezelhetetlen ez a dolog. A bizottságok jelenlegi áll apotában, úgy látom, nincs nagy veszély, hogy ez megvalósuljon, de jó lenne, ha ezzel tényleg nem kellene számolni. Ugyanakkor remélem, hogy az a támogatás, amit a bizottságokban megkapott egy olyan elem, ahol mi egy kicsit lazítani szeretnénk a kormány ál tal beterjesztett szigorításokat, valóban meg is maradna támogatásnak. Miről beszélek? Azt mondja a javaslat, hogy "a gyámhivatal hat hónapra felfüggesztheti a gyermektartásdíj folyósítását, ha a gyermek munkavégzéssel járó tevékenységéért rendszeres jöved elmet kap". Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ne büntessük a munkát! Arról szól a szociálpolitika új hulláma, hogy jutalmazzuk azokat, akik a maguk boldogulásáért megteszik, amit megtehetnek. Ha egy fiatal a nyári szünetben munkát váll al és jövedelmet kap, vagy valami más formában jövedelemhez jut, amit egyébként a munka törvénykönyve megenged - hiszen a fiatalkorúak munkája azért erősen korlátozott , akkor köszönjük meg neki, hogy ő a maga és a családja boldogulásáért tesz. Teljesen m indegy, hogy az a szülő, aki tartásra kötelezett, de kilépett a családi kötelékből, fizet vagy nem fizet. Szerintem köteles fizetni, de ha nem tudtuk utolérni, az a mi
