Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2519 (0.30) De azt gondolom, hogy az is rossz érzéseket kelthet az emberben, hogy egyáltalán a hit- és vallásoktatásban való részvétel kötelező erő vel, kijelentő módban belekerül a törvénybe. Éppen ezért fogalmaztam meg - és tényleg nagyon szeretném, különösen hogyha hozzászólnak képviselőtársaim ehhez a témához, hogy végigolvassák - a 48. ajánlási pontban szereplő pontos szöveget, amit tehát úgy kor rigáltam, hogy korrigáltam a sorrendet, és a felsorolás végére, az e) pontba illesztettem egy rövidített szöveget, ami csak annyit tartalmaz, hogy: elősegíti a gyermek vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását. Azt gondolom, ez lehet ne az a liberális minimum, amiben konszenzusra juthatnánk, ami vélhetőleg nem sérti a vallásos érzületű képviselőtársaimat sem, viszont nem irritálja azokat, akiknek az elénk terjesztett eredeti szöveg túlzás, túlzó követelés volt. Az 51. ajánlási pontban található az a javaslatom, amely a nevelési díj mértékéhez nyúl hozzá. A jelenleg hatályos törvény azt mondja, hogy a nevelési díj összege az öregségi nyugdíjminimum 120 százaléka, és ettől két esetben van eltérés, az összeg két esetben nagyobb ennél, egés zen pontosan 140 százalék: az egyik eset az, amikor olyan gyermeket nevel a szülő, aki súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutat vagy pszichoaktív szerekkel küzd, a másik eset pedig az, amikor tartósan beteg, illetve fogyatékos a gyermek. Egyszerűe n nem értem, hogy a törvénymódosításban a tárca miért terjesztette elénk azt a javaslatot, hogy a jelenlegihez képest a nevelési díj az utóbbi esetben, tehát amikor tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek neveléséről van szó, 10 százalékkal csökkenjen. Egyszerűen nem értem, mi a magyarázata, mennyit lehet ezzel spórolni, miért van erre szükség. Őszintén reméltem, hogy ez tulajdonképpen csak egy elírás, és megcsináltam a módosító indítványt abból a célból, azzal a reménységgel, hogy ebben a kérdésben szót fogunk érteni, és úgy lehet hagyni a nevelési díj mértékét, ahogy a hatályos törvényben is szerepel, vagyis hogy a továbbiakban is 140 százalék a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekek esetében. Nagy volt a csalódásom, hogy a tárca nem támogatta ezt a javaslatot, és tényleg nagyon örülnék, hogyha a részletes vitában az államtitkár asszony reagálna erre a problémára. Jó néhány bizottságtól kapott annyi szavazatot a javaslat, hogy a parlament majd dönteni fog az indítványról. Egyszerűen megütköztem raj ta, hogy az alkotmányügyi bizottságban még egyharmad támogatást sem kapott - nem tudok mást feltételezni, csak azt, hogy nem olvasták el a javaslatot kellő figyelemmel, különben nem fordulhatott volna elő az, hogy ilyen diszkriminációhoz legyen partner az alkotmányügyi bizottság. A következő két módosító indítványom, amely a nevelőszülői díjat érinti, a 62. és a 66. sorszám alatt található. A nevelőszülők javadalmazását most emeli be a törvénybe ez a módosítás, de sajnos azzal a fogyatékossággal, hogy arra utal, hogy a nevelőszülői díj legalacsonyabb összegét minden évben, mindig az éves költségvetési törvénynek kell majd meghatároznia. Azt gondolom, ez egy nagyon rossz megoldás, hogy jó néhány mérőeszköz van, amiben ki lehet fejezni egy ilyen díjat. Ehhez é n javaslatként a minimálbért hoztam, azt javasoltam, azt indítványoztam, hogy nevelőszülő esetében a mindenkori kötelező legkisebb munkabér másfélszerese, hivatásos nevelőszülő esetében meg ugyanennek a minimálbérnek a kétszerese legyen az a nevelőszülői d íj, ami szerepel a törvényben, és úgy emelkedik, ahogy ez a mérőeszköz emelkedik. Azt gondolom, ez egy nagyon logikus javaslat, hogy talán a pontos százalékon lehetne vitatkozni, lehetne számolni, hogy mennyi is legyen. Azt reméltem, hogy ilyen típusú vitá ra sor kerülhet, és majd valamilyen konszenzusra tudunk jutni, ehhez képest egyszerűen vita nélkül nem támogatták a javaslatot, következésképp majd a tisztelt Háznak kell döntenie erről is. A nevelőszülőket illetően kihagytam még egy izgalmas kérdé st, ami az 55. pontban található. Itt arról van szó, hogy a gyermekotthon nevelőszülői hálózatot működtethet, de - nem tudom, milyen megfontolásból - ennek a szakasznak a végére odatett egy korlátot az előterjesztő; azt írta a javaslatban, hogy: "A gyermek otthon által foglalkoztatott nevelőszülők a gyermekotthoni férőhely felének megfelelő létszámú gyermek teljes körű ellátását biztosíthatják." Miért? - kérdezem én, és a
