Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
2515 Tisztelettel azt kérem, az lenne a pontos megfogalmazás: viz sgáltassa meg. Szólítsuk fel: legyen kötelező, hogy 30 napon belül vizsgáltassa meg, mert ennek van realitása, ettől várható eredmény, hogy a vizsgálat eredménye odakerül és ebben döntenie kell, de azt, hogy egy 27 tagú vagy 25 tagú testület ezt megvizsgál ja, egyszerűen irreálisnak érzem. Szeretném arra kérni önöket, hogy ezt még egyszer gondoljuk végig, és ha kell, egy kapcsolódó módosító indítvánnyal egészítsük ki, de ne maradjon így, mert ez így működésképtelen. Azt gondolom, hogy egyébként is csak főhaj tással tudok tisztelegni mindazok előtt, akik ebben a gyermekjóléti tevékenységben, a gyermekvédelmi intézményekben dolgoznak, mert az ő megbecsülésük csak az a szeretet, amit a gyerekektől kapnak, és ha őket ez tartja a pályán, akkor mi még ne keserítsük meg egy ilyen bürokratikus dologgal a tevékenységüket. Egy másik indítvány, amely nem az enyém, de szeretném a figyelmet ráirányítani. Ha véletlenül később a kormány mégis támogatná Koltai Ildikó képviselő asszony és Surján László képviselő úr indítványát - a 12. § (2) bekezdése , amely tartalmában érdekes, de ha ez így elfogadásra kerül, akkor az előtte lévő bekezdéseket is módosítani kell. Nem tudom, mert én nem vagyok a bizottság tagja, lehet, hogy csak ezért nem támogatják ezt az egyébként érdekes indí tványt, de mindenképpen összefüggésekben kellene megváltoztatni. A harmadik a 27. számú indítványom, amelybe sajnos csak egy dolgot tudtam belegyömöszölni. Jelesül itt arról van szó, hogy az otthonteremtési támogatást hogyan kaphatják meg ezek a fiatalok. Tegnap egy másik törvény kapcsán ugyanezt mondtam, és most sem terhelem önöket azokkal a személyes tapasztalataimmal, amelyeket azon fiatalok körében szereztem több éven keresztül, akik a rendszerből kikerülnek vagy kikerültek és mi történt velük. Ha valak i járt ilyen intézményben, luxusnak nem lehet nevezni, de azt mondom, hogy normális ellátási körülmények között vannak a fiatalok. Azt gondolom, közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy ezek a fiatalok ki tudjanak szakadni ebből a nehéz sorsból, ebből a nehéz kö rülményből, ahol valamilyen oknál fogva vannak, és sok esetben - most nem mondom azt, hogy 100 százalék, 99,9 - rajtuk kívül álló okokból, mert ők még csak gyerekek, elszenvedői valaminek, valamilyen külső körülménynek. Én azt gondolom, még akkor is, ha a törvény szellemében bent van, hogy őket a családba vissza kell mozgatni, de kikerülnek egy rendszerből, önálló életet kellene élniük, és azt hiszem, hogy az a gyakorlat, amelyet tapasztaltam, és félek, ez nemcsak egyedi és általam megtapasztalt dolog, az i sten háta mögötti néhány tíz vagy száz lakosú településen a hihetetlenül leromlott állagú épületet tudják részükre megvenni, és olyan körülmények közé kerülnek, ami, azt mondom, talán a legelemibb feltételeket jelenti. Egyik napról a másikra a kútra kell m enni vízért, míg előtte mindennap megvolt feltételként a meleg víz, a fürdési lehetőség. Szóval ezekből a körülményekből csak elmenekülnek, csak lecsúsznak és kilátástalan helyzetbe kerülnek. (0.10) Tehát én azt gondolom, hogy itt olyan megoldásokon kellen e törni a fejünket - és én azt is megosztom önökkel, hogy sokáig gondolkodtam azon , hogy hogy lehetne a megtakarított pénzüket, azt, amit egyébként is a költségvetésen keresztül áramoltatunk feléjük, olyan rendszerekbe tenni - lakástakarékpénztárba vagy valamilyen más megoldásba , ahol egy kicsit jobban kamatozik, hogy az az összeg, ami a végén rendelkezésre áll, ne csak egy leromlott, lepusztult, rossz körülmények között lévő lakás megszerzését tegye lehetővé a fiatalok számára. Ez az indítványom erről szól. Ha valaki vette a fáradságot, hogy kiszámolja, hogy ezek az összegek mekkorák, abból kiderül, hogy bizony ez még egy kisvárosban való lakásvásárlást is csak úgy tesz lehetővé, ha mellé hiteltörlesztést kell vállalni, ami természetesen munkahelyet is feltételez. De ezzel együtt azt gondolom, hogy egy kicsit nagyobb előrelépési lehetőséget jelent, még akkor, ha tudom, hogy a lakásépítés területén számos más kedvezmény van. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
