Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az ügyrendi bizottság általános érvényű és eseti jellegű állásfoglalásáról: - Mentelmi ügyről - Gyorsíró-világbajnokság eredményéről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
25 menetrendjét, akkor láthatja, számos olyan döntésről beszéltem most - igyekezetem szerint pontosan fogalmazva , hogy a kormány eldöntött bizonyos kérdéseket. A frakcióvezetők hozzászólása alapján pedig azt tudom mondani - a kormánypártiak hozzászólása után - , hogy a kormánypárti frakciók pedig támogatják ezeket a döntéseket, tehát a kormány úgy fogja beterjeszteni a maga döntéseit javaslatként a tisztelt Ház elé, hogy úgy gondoljuk, hogy mögötte van a tisztelt Ház többsé ge, és aztán a döntést természetesen majd a tisztelt Ház fogja meghozni. Ennek világos és szabott rendje van a magyar alkotmányosság szerint, és eszerint járunk majd el az előttünk álló hónapokban is. Tehát vannak olyan döntései a kormánynak, amelyeket saj át hatáskörben hozott meg és már végre is hajtott, és vannak olyanok, amelyeket meghozott, a frakciók támogatják - ebbéli reményünk szerint többségünk is van a kérdésekben , önök elé fogjuk tárni, és azt kérem öntől, ha lehet, ezeket szavazza is meg, a ny ugdíjasokra, az iskolai támogatásokra vonatkozókat és még jó néhány mást is. Aztán ünnepeljük meg még egyszer, végül is jó dolog az, hogy vannak döntések, amelyeknek kétszer lehet örülni, egyszer, amikor a kormány eldöntötte, és egyszer, amikor a parlament elfogadta, megtámogatta és jóváhagyta. Ebben a munkában is szeretném kérni a képviselő úr segítségét. (Taps a Fidesz soraiból.) Ami hazánk külföldi megítélését illeti, szeretnék óvatosan vitorlázni, tekintettel arra, ha ezt a témát itt a Házban valaki éri nti, különösen ha a miniszterelnök, esetleg konkrétumokat is mond, akkor utána komoly kampánnyal kell szembenéznie; holott azt gondolom, ha valaki valamit tesz, nyilatkozik vagy ír külföldön, annak itthoni felemlegetése természetes dolog, hiszen mindenki a maga tetteiért - a politikában különösen - előbb vagy utóbb számadással tartozik. Azt javaslom önnek - konkrét példákat az előbb elmondott félelmemtől vezettetve nem fogok említeni , tanulmányozza, ha teheti, a nyáron született egykét olyan írást, amely feldolgozta, hogy egyes külföldi vélemények milyen magyar emberek tollából - azok milyen politikai hovatartozással rendelkező emberek - születtek meg. Ezek dokumentált dolgok, a magyar sajtóban tapasztalhatók. Utána gondoljuk meg, hogy valóban arról vane szó, hogy Magyarországnak romlik a külföldi megítélése, amiben kételkednék, Magyarország természetesen nem tökéletes ország, néhány dolgot fel lehet említeni Magyarországgal kapcsolatban mint megoldandó feladatot. De vajon arról vane szó ezekben a hírekb en, hogy Magyarország megítélése ténylegesen romlik, vagy arról van szó, hogy néhány ember olyan írásokat tesz közzé külföldön, amelyek rontják Magyarország megítélését? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a MIÉ P soraiból.) Szeretném kérni önöket, hogy ezt a két dolgot válasszuk el egymástól! Ugyanis szeretnék önnel egyetérteni abban, ha valóban olyan folyamatok vannak, amelyekről azt lehet állítani, hogy Magyarország megítélését kedvezőtlenül befolyásolják, azok kal szemben fel kell lépni, azokat orvosolni kell, azzal foglalkozni kell. (15.50) De nem azokkal az írásokkal kell foglalkozni, amelyek nyilvánvalóan belpolitikai indítékból, beazonosítható tollakból születtek. Tehát éppen azért, hogy komolyan tudjuk venn i azt a problémát, amiről ön beszél, hogy hogyan s miképpen alakul a Magyarországról alkotott külföldi kép... - nem mintha az fontosabb lenne, mint a magyar emberek véleménye, megjegyzem, mert az a mérvadó, de azért az sem mindegy, hogy mit gondolnak felől ünk. Tehát ha valóban ezt egy komoly ügynek gondoljuk, akkor ezt a mércét ne romboljuk le azzal, hogy valójában más, hamis mércékkel helyettesítjük be. Hasonlóképpen kár, hogy éppen SzentIványi úrral kell vitatkoznom, mert egy másik ügyben is szerettem vo lna köszönetet mondani neki még itt, a nyár eleji ügyek mentén, hogy habár az ő frakciója s ő maga személy szerint sem szavazta meg a státustörvényt, azért a külügyi bizottság vezetőjeként Romániában a kormány egyhangú véleménye szerint a külügyi bizottság nagyon tisztességesen és becsületesen képviselte Magyarország nemzeti érdekeit; s az itthon közöttünk meglévő véleménykülönbség - amely a parlament 90 százalékát jelenti egyfelől, 10 százalékát meg másfelől - Bukarestben nem kapott hangot. (Taps a kormány pártok és a függetlenek soraiban.) Én
