Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az ügyrendi bizottság általános érvényű és eseti jellegű állásfoglalásáról: - Mentelmi ügyről - Gyorsíró-világbajnokság eredményéről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
26 szeretném az összes parlamenti párttól és minden felelős magyar politikustól azt kérni, hogy ne járjanak Bukarestbe panaszkodni (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) , és ne Bukarestben olvassák a mi fejünkre a hibáink at. Elfogadom, lehet, hogy vannak ilyenek, bizonyára nem vagyunk hibátlanok, ezt én örömmel elfogadom, vagy ha nem is örömmel, de készséggel elfogadom, csak az nem jó, ha erről Bukarestben beszélünk. (Bauer Tamás közbeszól.) Azért ülünk itt, a Házban, azér t van házbizottság, azért vannak parlamenti bizottságaink, hogy orvosoljuk ezeket a problémákat. Nem jó, ha megvádolja bárki a magyar kormányt Bukarestben azzal, hogy nem folytatott egyeztetéseket, pedig ha folytatott volna, most előrébb lennénk. Szerintem ez ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel, és minden képviselőt és parlamenten kívüli közszereplőt is szeretnék kérni arra, hogy ezt az ország érdekében s a határon túl élő magyarok érdekében különösen ne tegye. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból : Így van! - Taps a kormánypártok és a függetlenek soraiban.) Uszítás a stadionokban; ha már a képviselő úr szóba hozta - bár úgy gondoltam, hogy valóban ezt talán a miniszterelnök nélkül is meg tudják önök vitatni , egyetlen dolgot szeretnék csak mondan i, s nem nyúlkálok hátrafelé, a múltba, csak rögzítem azt a tényt, hogy amikor a kormány hivatalba lépett, Magyarországon az volt a gyakorlat - és sajnos ez még a mi kormányunk alatt is több mint két évig, három évig tartott , hogy a stadionokba szankció nélkül, megelőzési, erőteljes föllépések nélkül be lehetett vinni olyan transzparenseket, és ki lehetett feszíteni - mármint meg lehetett mutatni , amelyek sértették nagyon sok ember önérzetét; nemcsak azokét a népcsoportokét, akiket egyébként személy sze rint is célba vettek ezek a feliratok, hanem minden jóérzésű magyar emberét. Ez így megy most már több mint tíz éve Magyarországon. Ideje volt valamint tenni ellene. Tehát egyetértek önnel, hogy valamit tenni kéne. De talán nem indokolt ezt támadólag nekün k szegezni, amikor most végre a kormány eljutott oda, hogy sikerült módosítani a Btk.t, és majd ön, remélem, látni fogja, hogy megszülettek azok a szabályok, amelyek nem engedik meg többé, hogy ilyen feliratok megjelenjenek a magyar stadionokban. A döntés megszületett, az illetékes társadalmi szervezetek összeültek, megállapodtak erről. Egy teljesen új regisztrációs rendszert vezettek be, és én abban bízom egyébként - azt hiszem, hogy minden jóérzésű magyar ember nevében mondom , hogy egyszer s mindenkorr a ezek a transzparensek eltűntek a stadionokból. Én erről nem számoltam be önnek, nem gondoltam, hogy dicsekedni kellene ezzel. Azt gondoltam, az, hogy ez így lehetett több mint tíz évig, elég nagy, közös szégyenünk. De nem várom el, vagy hadd fogalmazzak úgy, nem tartom méltányosnak, hogy most ön ebben megtámad engem vagy rajtam keresztül a kormányt, a parlamenti többséget, sőt megtámadja tulajdonképpen Magyarország népességének többségét. Nos, én nagyon remélem ezért, hogy a sportrendezvényeknek ez a ross z akusztikája Magyarországon megszűnik, legalább is ennek fölszámolása érdekében most egy komoly lépést tettünk. Azt is mondta a képviselőtársam, hogy a kormány propagandát folytatott; sajnos nem elég alaposat, jó néhány dolog lemaradt a szerintem közérdek lődésre számot tartó nyári döntések közül. Most, hogy Mikola miniszter úrra néztem, a legutóbbi kormányülésen Mikola úr előterjesztésével számos fontos döntés született; ez majd megjárja itt a parlament grádicsait is, remélem, önök támogatni fogják. Csak e gyet szeretnék említeni, ez pedig az, hogy ebben az esztendőben a kormány - a költségvetésben szereplőhöz képest - úgy tűnik, hogy meg tudja oldani, hogy mintegy 3035 milliárd forinttal többet fordítsunk a gyógyszerek támogatására. (Taps a kormánypártok é s a függetlenek soraiban.) Szentgyörgyvölgyi képviselőtársamnak szeretném azt mondani, miután érintette a minimálbér kérdését, hogy szerintem a kétéves költségvetés a magyar vállalkozások számára világos tájékozódást tesz lehetővé. Tehát ebben az évben - mint önök is tudják - 40 ezerre sikerült felemelni a minimálbért a korábbi húszegynéhány ezer forintról, és 2002. január 1jével 50 ezerre szeretnének ezt emelni. Erről a parlament már döntött, reményeim szerint ez meg is valósul. Vannak olyan javaslatok, amelyek azt mondják, hogy ez menjen följebb. Erről lehet gondolkodni.
