Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat; a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ál... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2362 alapján a kft.vel vann ak benne az agrártermelésben. Ez is egy megoldás - de aztán ennek a költségeit, illetve a piaci hatásait majd valakinek meg kell fizetni! De ha ők ragaszkodnak a kft.hez, akkor az az abszurd helyzet is előfordulhat, hogy a nemzeti földalap fogja előhaszon bérelni előlük, és oda fogja adni a konkurens családnak, aki mondjuk, baráti szálakat... (Dr. Orosz Sándor: Ápol!) kötöget vagy baráti kapcsolat fűzi bizonyos helyi csoportosuláshoz, amely politikailag ide vagy oda elkötelezett. Mindegy, hogy hova! Most id e elkötelezett, három vagy négy év múlva amoda elkötelezett, és akkor az ilyen szabályozás alapján mindigmindig egy váltakozó klientúrával találjuk szemben magunkat, akik a túlélés érdekében, valamint azért, hogy a piaci szerepüket ne veszítsék el, alkalm azkodnak. Ahol én lakom, van olyan ember, kérem szépen, aki párttitkárként kezdte, most éppen kisgazdaként folytatja, de korábban megjárt bennünket is, megjegyzem, mert ahogy neki az agrárérdekei úgy kívánják, arra megy; és aztán amikor látta, hogy tőlünk nem nyert sokat, most továbbállt. Hát ne szabályozzuk már így ezt a törvényt, ezeket a törvényeket! Ne arra próbáljuk már vinni azokat a piaci szereplőket, akik itt megjelennek, hogy igyekezzél alkalmazkodni, igyekezzél hozzánk fordulni, és akkor majd nyer ni fogsz! Mi is a baj ezekkel a családi gazdaságokkal? Arról nem szólok, hogy mint jogi kategória, csak két évig fog létezni maximum, tehát az európai uniós csatlakozásunkig, mert az Európai Unióban családi gazdaság nincs - és erre a miniszter úr felhívja a figyelmet. Felhívja a figyelmet, mert a miniszter úr írja a zárórendelkezésben erre az egész családi gazdasági játékra - nagyon helyesen egyébként , amely ebben a termőföldtörvényben megjelenik, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő cs atlakozását követően a csatlakozási szerződés szerint önfoglalkoztatóként mezőgazdasági tevékenységet végző személy tekintetében a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és a termőföld használatára vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Magyar ul majd hoz egy másik törvényt, amelyben már nem családi gazdaságokról beszél, hanem azokról az önfoglalkoztató formációkról, amelyet az Európai Unió pártfogol és elfogad. Nem értem, hogy akkor miért kell most ámítani az embereket két évig vagy három évig, hogy legyél családi gazdaság, erősítve még az őstermelői kört, amelyet ugyanúgy nem ismer az Európai Unió; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy vannak üzemméretek, abban vannak önfoglalkoztatók és foglalkoztatotti körbe tartozók, vannak egyéni vállalkozások és társas vállalkozások, és erre kidolgozni egy támogatási formációt. Egyetértek a miniszter úrral a pozitív diszkriminációban, félreértés ne essen! Ha ön azt mondja, hogy a kicsit, a kezdőt, az indulót, a versenyhátrányban lévőt átmenetileg, amíg fel nem zárkózik, nagyobb támogatásban részesítsük; azzal is egyetértek, hogy a szociális jellegű támogatást válasszuk szét az agrár jellegű támogatásoktól. Csak azzal nem értek egyet, hogy olyan jogi kategóriákat hozunk létre, amelyekbe ha most belemennek ezek a jóemberek, hogyan fogjuk majd őket elismertetni az európai uniós támogatások kapcsán. Kik ők? Hol van az ő termelési struktúrájuk gyakorlatilag? Mi az, amire majd ők jogosultak lesznek? Hogy vehetik igénybe azokat a támogatásokat, amelyekről a miniszter ú r - nagyon helyesen - többször úgy beszélt, hogy szándéka szerint ugyanazzal a támogatási rendszerrel kell bekerülnünk az Európai Unióba, mint amelyet élvez Görögország, Spanyolország, Portugália, tehát az agrárvonatkozásban, mondjuk, még a hátrányosabb he lyzetű körhöz tartozók. Ezért mondom azt, hogy amikor ilyen jogi kategóriákkal jövünk - és ez üzenet jellegű a társadalomnak , hogy amikor mi a családokat támogatjuk, egyrészt ne hozzunk olyan jogi kategóriát, amely nem életképes, tehát hosszú távon működ ésképtelen, másrészt meg ne ámítsuk az embereket, hogy holnaptól mindenki családi gazdaságként indulhat. Nagyon szépen emlékezünk arra, hogy 1990ben milyen retorika volt itt, kérem! Az volt ebben a Házban - és el is hittük , hogy itt egy öngondoskodó tár sadalom alakul ki, itt vállalkozások milliói jönnek majd létre, és szépen ellesznek a piacon. Egypáran mondogattuk, hogy legfeljebb a foglalkoztatotti körnek 510 százaléka lehet vállalkozó, a többi alkalmazotti körben marad - de nem, volt egy ilyen csodav árás. Most
