Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2150 Ami pedig a második kérdést illeti, újból meg fogom nyomni a gombot, hiszen az is ugyanilyen fontos és reagálást igénylő téma. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megk öszönöm képviselő asszony felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter Úr! Képvisel őtársaim! Tudni kell, hogy a privatizáció spontán formája funkcionális privatizáció formájában már évek óta bent van az egészségügyben, és óriási ellentmondásokat, pénzügyi zavarokat okozott, és hogy a fekvőbetegellátás csaknem csődhelyzetbe került, ahhoz bizony a nagyon rosszul előkészített, iszonyatos korrupciós láncra épített, funkcionális privatizáció is nagymértékben hozzájárult. (11.30) A másik, ami a törvénytervezetben szerepel, a kht.forma, bár ez kétségtelenül a legkisebb rossz a privatizációs fo rmák között, de azért ne fetisizáljuk. A közhasznú társaság egy üzleti szervezet, még akkor is, ha nonprofit jelleggel működik, tehát a profitot bent kell tartani, de üzleti formában működik, ezért a kht. minden egyes tagja abban érdekelt, hogy a befektete tt egy forintjáért többletet vegyen ki, legyen ez önkormányzat, legyen ez a kht. tagjaként esetleg megjelenő orvosok egy része vagy legyen esetleg külső befektető. Tehát ez a törvényben javasolt kht. alapvetően pénzügyi és haszonelvűségre épül. Márpedig ha haszonelvűségre épül egy egészségügyi ellátórendszer, akkor ebből a haszonelvűségből csak a páciens marad ki. Nem lehet tehát a fekvőbetegellátást - és magam is csatlakozom Erkel Tibor véleményéhez - kifejezetten és kizárólag a haszonelvűség alapján átal akítani, hiszen NyugatEurópában sem így működik ez a rendszer. A privatizált kórházak aránya körülbelül a 10 százalékot éri el az összes kórházon belül, s a kórházak zöme köztulajdonban és államikormányzati felelősség mellett működik. Tehát ebből a rends zerből mindenekelőtt maga a páciens hiányzik, és hiányzik azon orvosok köre, akik dolgozni szeretnének, és nem tulajdonosokként megélni ezt az átalakulást. A páciens pedig a piacon - márpedig egy sajátos piac fog kialakulni, a kínálati piac (Az elnö k a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - nem fogja tudni ezt a szolgáltatást, vagy legalábbis ami a közszolgáltatásból kimarad, megfizetni. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen, én is folytatni fogom. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szó t. A miniszter úr expozéjában úgy aposztrofálta a szabadfoglalkozású orvoslás bevezetését, hogy a jobbágyfelszabadítás analógiáját használta. Az analógia valójában nagyon távoli. Azt kell megvizsgálni, hogy mit nyer és mit veszít az orvos, a szakorvos azza l, hogy szabadfoglalkozásúvá válhat. Hogy mit veszít, arra elég egyértelmű a válasz: elveszíti a biztonságot. Ugyanúgy, ahogy valamikor a jobbágy azt a minimális szinten lévő biztonságot, amit a földesura tudott neki nyújtani, elveszítette a jobbágyfelszab adítással. Az a kérdés, hogy mit nyer, nyere valamit. Mit nyerhet? Nyerhetne magasabb bért. A szakorvosok rendkívül alacsonyan bérezettek, különösen a járóbetegszakellátásban. Hogy példát is mondjak, egész konkrét a példa: 18 éves gyakorlattal nettó 70 e zer forintot vihet haza járóbetegszakellátásból orvos, olyan területen, ahol hálapénz sincs, teszem hozzá, vagy legalábbis nem jelentős a hálapénz. Igen, nagyon fontos lenne ezt az alulfinanszírozott helyzetet megszüntetni.
