Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2078 Balkánon hosszú idő kell még, mire a NATO és a nemzetközi közö sség, más országok közös erőfeszítéseiként a tartós béke helyreáll, és hazajöhetnek a mi katonáink is, akik nemcsak a Balkánon, hanem a világ számos pontján békemissziót teljesítenek. De leginkább intő jel a szeptember 11ei, Amerikát ért terrortámadás és az azt követő, a világ békéjét és biztonságát szétzúzó eseménysorozat, amit láthatunk az arab világban, és itt nemcsak Afganisztánra gondolok, hanem a pakisztáni mészárlásokra, a KözelKeleten dúló palesztinizraeli összecsapásokra, a nyugtalanságra szerte a muzulmán országokban; és még inkább aggódó szívvel gondolok az Amerikában, NyugatEurópában és bárhol a világban lévő terrorfenyegetésekre, az anthraxos levélküldeményekre, a függőhidak elpusztításának szándékára, és félő, gyér a mi fantáziánk ahhoz, ho gy kiszámíthassuk, milyen fenyegetések válhatnak valósággá őrült elmék keze nyomán. 1999ben, néhány hetes NATOtagságunkat követően érte el kritikus pontját a koszovói válság. Annak a megoldásában már mint a szövetség frissen felvett tagja kerestük a hely ünket, szerepünket. Akkor jól vizsgázott a Magyar Köztársaság azáltal, hogy a NATO erőinek átadtuk használatra légterünket és néhány kijelölt repülőterünket. Kiválóan vizsgáztak hírszerzőink és elemzőink is, ami rá is mutatott Magyarország fontosságára ebb en a nemzetközi műveletben, hiszen nekünk van ebben a térségben helyismeretünk, mi századokon át nemcsak együtt éltünk a Balkánnal, de több történelmi korszakban Magyarország volt, amely a békétlenséget egyáltalán képes volt elcsitítani ott. Minden pozitív kicsengés ellenére számunka a koszovói válság azért is volt meghatározó, mert ez mutatott rá a Magyar Honvédség néhány gyengeségére is, ami azonnali cselekvésre késztetett bennünket. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a korábbi, úgynevezett haderőreformok tén ylegesen csak létszámcsökkentések voltak. Ekkor határozta el a kormány, hogy elvégzi a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát, melynek eredményeként országgyűlési határozatban szabta meg a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányait. A strat égiai felülvizsgálat számos olyan hiányra mutatott rá, amit az ország biztonsága érdekében pótolni kell. Az ekkor meghirdetett haderőreform valóságos gondokra, hiányosságokra kereste a választ. Reális programot tűzött ki, s ehhez - a rendszerváltozás óta e lőször - dinamikusan növekvő költségvetést is rendelt. Az előbb említett 61/2000. számú országgyűlési határozat a feladatok sorában szól a nemzetőrség létrehozásának szükségességéről, felállításának előkészületeiről. A honvédség átalakításáról szóló ország gyűlési határozat világossá teszi, hogy a haderő teljes megújításához mintegy tíz évre van szükségünk. A fontossági sorrendet is megszabtuk. Első lépésként a Magyar Honvédség szervezeti átalakítását hajtottuk végre, ami hosszabb távon megfelel Magyarország azon igényének, hogy ha Magyarországot támadás érné, egy kis létszámú, ám ütőképes, jól felfegyverzett és jól kiképzett állománnyal menjen a csatatérre. Ez a szervezeti kialakítás illeszkedik a NATOtagországok katonai szervezeteihez. Az együttműködés min d Magyarország védelme esetében, mind a Magyar Honvédség külföldi missziókban való részvétele esetén biztosított. A haderőreform első szakaszában valósítjuk meg a katonák élet- és munkakörülményeinek alapvető javítását. A katonák jogállásáról szóló, közked velt nevén az új szolgálati törvény már olyan kondíciókat biztosít mind az előmenetelben, mind a jövedelemben, ami vonzó pályává teszi a katonai hivatást, ami tisztes életpályát és tisztességes megélhetést biztosít a katonák és családtagjaik számára. A kis létszámú professzionális hadsereg megvalósítása a cél a haderőreform végezetével. S ezen a ponton fogalmazódik meg a magyar emberekben, az egész magyar társadalomban azon hiányok sora, amiről már említést tettem akkor, amikor a nemzetőrség szükségességérő l mint általános igényről beszéltem. Az elmúlt évtizedben létrejött egy nemkívánatos tendencia. A hadsereg létszámának szűkítésével nem volt megoldható, hogy minden egészséges sorköteles fiatalembert kiképezzen a hadsereg. Ezért egy morálisan is elfogadhat atlan helyzet alakult ki: sokan, akik tehették, kibújtak a katonai szolgálat alól, és az állam szemet hunyt efelett, hiszen az adott korosztályokat egyébként sem lett volna képes behívni a szűkülő keretű sorkatonai szolgálatra. Ezért
