Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2079 is döntött úgy az Orsz ággyűlés, hogy a társadalmi igazságosságot helyreállítja, hogy 2002. január 1jétől a bevonuló fiatalok hat hónapot töltsenek el katonai kiképzéssel a hadseregben. (20.10) A professzionális haderővé történő átalakulás során azonban megszűnnek a sorkatonai beosztások a Magyar Honvédségben, ezáltal megszűnik a hadkötelezettség alapján történő katonai kiképzés is. Magyarországon több mint egy évtizede nem folyik tartalékos katonai képzés. Papíron több tízezer tartalékos állítható csatasorba, de mint minden más is, amit az ember időnként nem gyakorol, így a katonai ismeretek is megkopnak, a készségek eltompulnak. Vissza kell tehát állítanunk a tartalékosképzést; nézetünk szerint ez kizárólag önkéntes alapon valósulhat meg. Ma is számos olyan öntevékeny, technika i sportokat űző klub működik az országban, amelyek tevékenysége szorosan kötődik vagy köthető a honvédelemhez. Ilyenek példának okáért a vitorlázó repülők, sárkányrepülők, ejtőernyősök, búvárok, rádióamatőrök, céllövők, hosszan sorolhatnánk még, és ők most saját erőből, a legnemesebb értelemben vett megszállottságból képzik magukat e sportok területén. Tisztelt Képviselőtársaim! Segítsük, karoljuk fel őket, adjunk lehetőséget számukra is! Meggyőződésem, hogy az állam egy arra adekvát intézménye támogatást k ell nyújtson nekik is. Az elmúlt évek sajnos nem szűkölködtek hazánkban sem súlyos elemi csapásokban, gondoljunk csak az évente ismétlődő tiszai árvizekre vagy néhány szerencsésebb kimenetelű gázkitörésre. A katasztrófaelhárító szervezet jól működik, a hel yén van. A katasztrófaelhárító szervezet jól végzi a munkáját, de amikor komoly baj van, azt is érzékelhettük, hogy a Magyar Honvédség jelentős létszámú részvétele nélkülözhetetlen volt. Úgy vélem, más partnerországokhoz hasonlóan a Magyar Honvédséget úgy kell felszerelnünk, arra kell kiképeznünk és fenntartanunk, amire való: a haza fegyveres védelmére. Katasztrófahelyzetekben és más, őket közvetlenül érintő veszélyeztetettségek esetén az emberek szűkebb pátriájukban szívesen mennek a gátra, ha a "gát" kife jezést itt most átvitt értelemben használom, akkor is. Az emberek igénylik, hogy közük legyen szűkebb környezetükhöz, családjuk, hazájuk védelméhez. Értelmes célokat szívesen követnek, értelmes feladatokért szívesen vállalnak áldozatot. Tisztelt Országgyűl és! Ha úgy hozná a szükség, a Magyar Honvédség, amely hadba vonul, minősített időszakban már a mai szűk létszámkeretével sem tudná felvállalni a kormány, a közigazgatási intézmények, a hidak, az utak, a vasutak, a veszélyes üzemek fokozott őrzését és védés ét, nem lenne képes a hátországi katonai feladatok teljesítésére sem. Ezekről én részleteiben nem akarok szólni, hiszen ennek megtervezése, kimunkálása a szakemberek, a katonák dolga. 2000. szeptember 8án nyújtottam be a nemzetőrség létrehozásáról szóló o rszággyűlési határozati javaslatot. Azóta eltelt több mint egy év. Ez az idő számos konferenciára adott lehetőséget, szakemberekkel, a hazájukért tenni akaró emberek sokaságával, civil szervezetekkel, a honvéd vezérkar vezető tisztségviselőivel és nem utol sósorban a parlamenti pártok, köztük természetesen az ellenzéki pártok tisztelt képviselőivel is számos alkalommal konzultáltunk a nemzetőrség létrehozásának kérdéséről. Alapos előkészítő munkát végeztünk. Már a múlt év októberében, amikor az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottsága megvitatta a határozati javaslatot, egyöntetű támogatásukról biztosították azt. Azóta megbizonyosodhattunk arról, hogy a politikai pártok ezzel a támogatásukkal a közakaratot támogat ják. Az ország számos nagyvárosában és kistelepülésén járva elmondták az emberek, hogy helyeslik a nemzetőrség felállítását. Az egyik faluban egy idős ember azt mondta, addig nem szeretne meghalni, amíg meg nem valósul a nemzetőrség, mert számára ez fogja jelenteni 1848 és 1956 örökségének újjászületését e hazában. Nekem óriási erőt ad, hogy tudom: nemcsak ez az idős ember gondolkodik így erről. Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg nekem, ha azt mondom, hogy számomra ettől mégis sokkal fontosabb az, ami t fiatal emberektől hallok a nemzetőrséggel kapcsolatban. Ők azt mondják,
