Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2077 A nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati j avaslat általános vitája ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Simicskó István képviselő úr önálló indítványát H/3107. számon, az önkormányz ati bizottság ajánlását pedig H/3107/1. számon kapták kézhez. Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, a napirendi ajánlás szerint maximum 15 perces időkeretben. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz) , a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozáskor mindannyian, akik a szabadságért és a demokráciáért szálltunk síkra, azt mondtuk, hogy a magyar embereknek éppúgy, mint más nemzetek fiainak és leányainak, joguk va n békében, biztonságban és jólétben élniük. Küzdelmes, bő évtized áll mögöttünk soksok eredménnyel, de számot kell vetnünk a társadalmi lét számos olyan kérdésével, amelyek területén még bőven van tennivalónk. A rendszerváltó kormá nynak Antall József vezetésével át kellett vezetnie az országot, a nemzetet a demokratikus államrend keretei között élő népek nagy családjába. Ehhez szinte minden ágazatra kiterjedő, hatalmas törvényhozói munkát kellett végeznie az akkori parlamentnek, és a kormánynak mindezt megvalósítania. Így történt ez a honvédelem területén is. A Magyar Néphadsereg Magyar Honvédséggé történő átalakítása, a Varsói Szerződésből való kiszakítása, a Varsói Szerződés éppen Antall József általi megszüntetésének kezdeményezés e révén történelmi tett volt. Az országépítő munka, a magyar népgazdaság piaci alapokra helyezésével történő nemzetgazdasággá alakítása és egyéb, az ország szekerét gyors ütemben előrevivő, óriási jelentőségű döntések meghozatala között az újonnan szervező dő Magyar Honvédségre kevesebb figyelem fordítódott, amit egyébként az akkori hazai viszonyok és a nemzetközi helyzet egyaránt érthetővé tett. Mindeközben azonban megszületett "A Magyar Köztársaság honvédelmi alapelvei" című országgyűlési határozat, valami nt kétharmados többséggel az a honvédelmi törvény, amely alapjait tekintve a mai napig helytállónak bizonyult. Az eddigi kormányok haderőreformok sorát indították el, amelyek köztudottan, jószerivel a Magyar Honvédség létszámának és szervezeti elemei számá nak csökkentését jelentették csupán, a költségvetés egyre zsugorodó reálértéke mellett. A Magyar Honvédség bizony mind ez ideig a magyar kormányok mostohagyermeke volt. Az 1998as választások előtti kormányok is belátták, hogy hazánknak a katonai biztonság területén, a hosszú távú érdekeinek leginkább és meghatározó módon a NATO szövetségi rendszerébe való integrálódásunk a biztosítéka. A szövetségbe való belépésünk az Orbánkormány nevéhez fűződik. Megvalósult NATOtagságunk oly nagy biztonságot nyújt Magy arország számára, amit talán őseink századok óta nem élvezhettek. Ez a biztonság azonban nem jelenti azt, hogy a területen nekünk már nincs is semmi dolgunk, hogy ezt letudtuk, fordítsuk hát figyelmünket más, bőségesen meglévő feladataink felé. Csakhogy ez nem így van! Egyrészt a szövetségen belül is vannak kötelezettségeink, elsősorban önmagunk iránt, mert a szövetség csak velünk együtt képes és fog megvédeni minket, ha azt a szükség úgy hozná. S ne feledjük, kedves képviselőtársaim, van önbecsülésünk is! Mi békében, barátságban akarunk élni szomszédainkkal és a távolabbi népekkel egyaránt. De ha valaki bántaná a magyart, mi nem fogjuk engedni. Mi magunk fogunk küzdeni saját népünkért, családjainkért, ha kell, akár őseink példáján, utolsó csepp vérünkig is. Most nincs itt a harc ideje, hála a jóistennek, nem fenyeget minket senki. De látjuk azt is a nem túl távoli és a közelmúlt eseményeiből, hogy ez a világ még nem a minden világok legjobbika. A
