Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁNKI ERIK (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1977 Úgy látszik, most már nem vitte magával. De mindenesetre szívesen felajánlom a képviselőtársamnak, hogy ezeket még az irattárból előszedem és rendelkezésre bocsátom, de azt hiszem, hogy a Pénzügyminiszt érium is ezt meg tudja tenni, hacsak nem titkosították ezt több mint ötven vagy hetven évre. Nos, önök, mint ahogy a miniszterelnök úr is tegnap, az állami nyugdíjrendszer erősítéséről beszéltek, és arra roppant büszkék is. Azt is elmondta tegnap a miniszt erelnök úr, hogy az állampolgárok ezt nagy többségben támogatják, ami lehet, hogy így van egyes felmérések szerint, de attól tartok, a megkérdezettek nagy többsége nem tudja, hogy a miniszterelnök úr mire is gondolt. Hiszen ha visszaemlékszünk, tavasszal é s nyáron több nyilatkozatot hallottunk a nyugdíjrendszer újabb reformjáról, amelyek kapcsán azután kiderült, hogy még a részletek sem ismertek, sőt amikor szerdai kinyilatkoztatásokból ezeket a részleteket a közvélemény megismerhette, még az érintett minis ztériumok is meglepetéssel értesültek egyikmásik elhangzott megnyilatkozásról. Arról nem beszélek, hogy természetesen érdemi vita ezekben a kérdésekben a társadalommal nem folyt. Azt szeretném mondani, hogy szó esik itt most a rokkantnyugdíjrendszer refor mjáról, amit persze már '97 után meg kellett volna önöknek csinálni, hiszen országgyűlési határozat meghatározott lépéssorozatot előirányzott, amiből jószerivel semmi nem teljesül. Szó esik itt a nyugdíjkorhatár eltörléséről és természetesen mindenféle trü kkel a magánpénztári tagok visszacsábításáról. Azonban elég furcsa dolog ezeket a lépéseket úgy bemutatni, mint megtörtént és valóságos lépéseket, mert szeretném azt mondani, hogy legjobb ismeretem szerint egy egyenlegértesítő kiküldésén túlmenően semmi ne m történt. Semmi nem történt, sőt azt kell hogy mondjam: lehet, hogy bizonyos előtanulmányok folytak, de döntések, részletes döntések e tekintetben nem születtek meg, legalábbis az országgyűlési képviselők elé kodifikált anyag ebben az ügyben nem került. E z azért is fontos, mert azt hiszem, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos fontos döntéseket - legalábbis a magyar jogállamiság követelményei szerint - törvényben illene meghozni, de e tekintetben, még egyszer mondom, nem történt igazán semmi. Tehát ezt az egészet úgy bemutatni, mint egy elindult, megkezdett folyamatot, amit meg is beszéltünk az állampolgárokkal, akik ezt maximálisan támogatják, enyhén szólva is több mint csúsztatás, tisztelt hölgyeim és uraim. Természetesen nyilván ez a retorika rájátszik a rra, hogy nehéz időkben az emberek szeretnek állam bácsi védőszárnyai alá bebújni, és jól hangzik, hogy az állam megerősíti a nyugdíjrendszert, és különösen jól hangzik hat hónappal a választások előtt. Mert miért is akarják tulajdonképpen önök most kiszed ni ezt az állami garanciát ebből a kettes pillérű rendszerből? Úgy gondolom, hogy azért, mert miután 6 százalékon tartották a tagdíjat több éven keresztül, most rájöttek arra, hogy bizony előbbutóbb sor fog kerülni a védőernyőként meghúzott állami garanci a beváltására, mert hiszen a tagok joggal ragaszkodnak a várományukhoz, és ez bizony most már csak a garancia beváltásával lehetséges. Hát akkor töröljük el gyorsan ezt a normajáradékot, a garanciát, mindent, nehogy aztán túl sok kötelezettségvállalása kel etkezzen az államnak! Azt hiszem, hogy lényegében itt erről van szó. Azonban önök nem számoltak azzal, hogy ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársaim, akkor alapvetően meg fognak változni már középtávon is a nyugdíjrendszer finansz írozását meghatározó feltételek. Attól tartok, valóban az következhet be - bár kétségtelen, önöknek most ez a szándékuk, de azért itt el kell mondani nagyon világosan a közvélemény előtt , hogy tényleg elindul egy visszavándorlás. Lehet, hogy talán nem an nyian hisznek önöknek, amennyivel kapcsolatban önök szeretnék, de mégiscsak elképzelhető, hogy néhány százezer ember vissza fog lépni a régi rendszerbe. Önmagában ez is növeli az állami kötelezettségeket, miközben a magánpénztárakban kisebb taglétszám mara d, a kisebb taglétszám majd meg fogja növelni a pénztárak fajlagos működési költségeit, ami további tagokat fog ösztönözni a visszalépésre. Arról nem szeretnék beszélni, hogy ez a javaslat, ha önök elfogadják - amely persze már nem az első a magánpénztári rendszer gyengítésében , úgy gondolom, egy újabb üzenet a pénztári piacra belépő vállalkozóknak és más cégeknek, akik teljesen joggal úgy gondolják, hogy a befektetett több
