Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1974 akik nem óhajtanak belépni a magánnyugdíjpénztárba, a kötelezőséget választhatósággá. És innentől kezdve ha nagyobb súlyt kapnak azok a lehetőségek, amit a törvénymódosítással kezdeményeztünk, hogy a visszaéléseket - több pénztár esetében akár nevesíthető visszaéléseket - is vissza lehessen szorítani, akkor azt gondolom, hogy a törvénymódos ítás eléri a célját. A másik pedig: mindettől függetlenül, képviselőtársaim, ebben az országban a nyugdíjaknak a 75 százalékát fogja az Országos Nyugdíjbiztosítási Pénztár kifizetni. Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezt a pénztárt megerő sítsük, és ennek egy fontos része ez a törvénymódosító javaslat. Úgyhogy én azt kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy ne vessék el ezt a javaslatot, sőt támogassák, hiszen több számítást is benyújtott a kormány, ami azt mutatja (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol?) - a bizottsági ülésen bemutatták , hogy jó néhány éven belül nagyon nehézzé válhat azoknak az embereknek a nyugdíjfizetés, úgyhogy kérem, támogassák. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr vagy Államtitkár Úr! Egyikük megy, másikuk sem figyel... (Varga Mihá ly: Mind a ketten figyelünk. - Közbeszólás: Majd átadjuk!) De ez persze nem egy szokatlan kormányzati megoldás, amikor a részletes viták zajlanak. Nagyon örülök, hogy fideszes képviselőtársam, ennek az önálló indítványcsomagnak a benyújtója megszólalt ebbe n a vitában, annál is inkább, mert a bizottsági ülésen - az egészségügyi és szociális bizottságban - arra kértük a kormánypárti képviselőket, hogy próbálják megindokolni, hogy miért volt szükség ennek az indítványcsomagnak benyújtására; hogy miért gondoljá k úgy a kormánypárti képviselők, hogy az állampolgárok nem tudnak magukról helyesen, a körülményeket és a lehetőséget számba véve, maguk szerint dönteni; miért kell hát - egy korábbi időszak gyakorlatát követve - egy állampártnak helyettük gondoskodni; hog y miért adnak be olyan típusú módosító indítványt, amely az öngondoskodás kiterjedt lehetősége helyett egy bizonytalan állami gondoskodást kínál fel. (15.20) Nos, ebben a bizottsági vitában nem sikerült az előterjesztőket megszólaltatni. Én azt gondolom, h ogy Keller képviselőtársam jól gondolja, amikor a kormányon kéri számon az indoklást, hogy adós a kormány azzal, hogy megmondja, hogy mi a szándéka a magánnyugdíjpénztárakkal, mert nem hisszük, hogy azok a képviselők, akik a polgárok bizalmából a polgároké rt jöttek el a parlamentbe, elvállalnak egy olyan szerepet, amelyben a polgárok öngondoskodásától fosztják meg azokat a polgárokat, akik őket egyébként ide delegálták. Szeretnék felolvasni a javaslat indoklásából, amelyet különösen fájdalmasnak és az állam polgárok számára különösen sértőnek gondolok. Képviselőtársaim a módosítóindítványcsomag egyik részét ilyen módon indokolják például a normajáradék intézményének megszüntetésével: "A javaslat célja az, hogy a normajáradék intézményének megszüntetésével se gítse elő azoknak az állampolgároknak a döntését, akik a következmények kellő mérlegelése nélkül választották a magánnyugdíjpénztári tagságot." Mit is jelent ez az indoklás egy állampolgár szemszögéből, aki egyébként mint közalkalmazott maga is tagja egy magánnyugdíjpénztárnak? Azt például, hogy amikor a magánnyugdíjpénztári tagságot választotta több mint 40 évesen, akkor úgy gondolta, hogy az állami gondoskodás mellett az öngondoskodás lehetőségét is választja magának. Amikor befagyasztották önök a magánnyugdíjpénztári járulékmértéket, akkor módunk lett volna gondolkodni arról, hogy ez a megszorítás kelle hogy bennünket arra ösztönözzön, hogy felmondjuk ezt a magánnyugdíjpénztári tagságot és visszamenjünk az állami rendszerbe; és akkor sokadmagammal eg yütt természetesen úgy gondolkodtunk, hogyha bármely kormány évről évre változó szabályokat szab meg, akkor még
