Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZŰCS LAJOS (Fidesz):
1975 kevesebb okunk van bízni egy állami gondoskodásban, tehát még helyesebb, ha az öngondoskodást választjuk. Önök azonban úgy gondolják, kormánypá rti képviselőtársaim, hogy az intőjel nem volt elég, ezért további szankciókat kell bevezetni, hátha a megtévedt állampolgár visszaterelődik abba a rendszerbe, amelyikből egyébként sok százezer társával együtt legalábbis részben elszakadni igyekezett. Ha a zonban önök a normajáradék intézményét valóban megszüntetik, akkor mi középkorúak kifejezetten rosszul fogunk járni, amikor azt választjuk, hogy visszamegyünk az állami nyugdíjrendszerbe, hogy befizetett megtakarításaink egy részét, a várományunk egy részé t valószínűleg nem fogjuk visszakapni. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az orvosok pereltek az ügyeleti díjak hátralékáért, nagyon sokszor olyan egyezséget kötöttek az intézmények menedzsmentjével, hogy az intézményeket se vigyék csődbe, hogy a kötelezettsé geikért helyt tudjanak állni az intézmények, hogy ne kelljen perre menni, hogy az ügyeleti díjhátralékokat az adott intézmény több éven keresztül úgy törleszti, hogy magánnyugdíjpénztárba fizeti ezeket a követeléseket. Amikor az egészségügyi dolgozók amúgy is nem túlfizetett rétege ezt a megoldást választotta, akkor egyúttal az öngondoskodást is választotta, abban a reményben, hogy ez egy kiszámítható, hosszú távú rendszer lesz. Ezért különösen nem értem, és nagyon megtisztelnének bennünket állampolgárokat, ha most megmagyaráznák, hogy miért nem akarják megbeszélni velünk ezt a döntést. Szeretném, ha képviselőtársam, aki most egyedül képviseli, úgy látom, a módosító csomagot, mint máskor is - igen, a jegyzői székből elég nehéz lesz, ezt én belátom, így hát m arad Szűcs képviselő úr mint az indítvány védelmezője , elmondaná, hogy most hogy látja, mivel nyújt többet a jelenlegi állami nyugdíjrendszer a jövőben mint lehetőséget; és azt is bebizonyítaná, hogy nem hátsó szándék vezettee önöket akkor, amikor arra kényszerítik a magánnyugdíjpénztárban lévő tagokat, hogy visszalépjenek a nyugdíjrendszerbe, fölkínálva önöknek sok tíz milliárdnyi olyan tőkét, amelyet választási szempontok szerint fognak elosztani. Szeretném tudni, hogy milyen garanciákat tudnak önök ad ni a következő nemzedéknek az öngondoskodás helyett. Szeretném tudni, hogy önök a rendszerváltozás egyik fiatal képviselőiként miért gondolják azt, hogy az állami gondoskodás több, mint az állampolgárok gondoskodása saját magukról, ha ezt megtehetik. Hol l átnak önök több biztosítékot az önök ajánlatában ahhoz képest, amit az állampolgárok százezrei jelenleg biztosabbnak tartanak? Én végig fogom várni ennek a vitának az eredményét, és amennyiben cáfolhatatlan érveik vannak, akkor valószínűleg ezt a többi áll ampolgár is meg fogja érteni. Nem azokkal kell megértetni, akik az állami nyugdíjrendszerben vannak, azokkal kell megértetni a nem előkészített döntést, akiknek magánnyugdíjpénztári tagsága van veszélyben. Azokkal kell megértetni ezt a döntést, akik veszt esei lesznek az önök döntésének. Ebben a teremben egyébként, amióta én parlamenti képviselő vagyok, nem túlságosan sűrű gyakorlat hogy kormánypárti képviselők érdemi vitát akarnának folytatni egy módosító indítványról. Én remélem, hogy ez most egy olyan ki vétel lesz, hogy a tárgyalás ideje alatt az érvek és az ellenérvek fognak vitatkozni. Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy ezt most megtehessük ebben a teremben. Addig is köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szűcs Lajos úr, a Fidesz képviselője. SZŰCS LAJOS (Fidesz) : Elnök úr, köszönöm szépen. Azt szeretném először mondani képviselőtársamnak, hogy a Házszabály szerint nekem nem kellett megvédenem, sőt megindokolnom a bizottsá gi ülésen azt a módosító javaslatot. Ezt csak azért mondom, és nem a megszólalás mostani módja az, hogy ezt szeretnénk most tenni. Azt azonban szeretném, ha egy picit pontosítanánk, és jó lenne, ha nem
