Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1967 elkezdtük a pénzügyi tárgyú törvények tárgyalását, kiderült az, hogy a kormány már másképp gondolkodik. Még nyáron, amikor a kihelyezett kormányülésekre került sor, még biztatta a mezőgazdasági családi vállalkozásokat a kormányfő azzal, hogy egy új törvényben fogja szabályozni a feltételrendszerüket. Úgy tűnik, miután lefolytatásra került egy földvitanap a parlamentben, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogja benyújtani a kormány. Miután ez tudomásunkra jutott, igyekeztünk olyan módosító javaslatokat megfogalmazni, hogy erre is tekintettel jobbá tegyük a törvényt. Az ajánlás 12. pontja nemcsak ezért került megfogalmazásra, mert sokkal nagyobb jelentősége van, ugyanis a kormány eredeti szándéka az volt, hogy 6 millió forintra emeli azt a bevételi határt, amely vonatkozásában az átalányadó hatálya kiterjed a mezőgazdasági családi vállalkozókra. Figyelemmel arra, hogy itt most nem készül külön törvény, és azon túlmenően nem is indokolt az a megkülönböztetése az egyéni és családi mezőgazdasági vállalkozóknak, mint amit a kormányzat itt eredeti szándéka szerint megtett volna, ezért azt javasoljuk, és Orosz képviselőtársam a többi szoc ialista képviselővel azt javasolja, hogy az eredetileg 4 millió forintos határ 6 millió forintra terjedjen ki, ez pedig a mezőgazdaságban dolgozó regisztrált őstermelőkre és regisztrált egyéni mezőgazdasági vállalkozókra egyaránt vonatkozzon. Azt gondolom, miután a tegnapi politikai vitanapon is kifejtette a kormány a mezőgazdasági vállalkozók támogatására irányuló szándékát, ez a módosító javaslat mindenképpen támogatható. Egy másik ajánlási ponttal szeretnék foglalkozni, ez pedig Kertész István képviselőt ársam módosító javaslata, amit a 13. pontban fogalmazott meg, de több képviselőtársam gondolta úgy, hogy ezen a ponton, ahol Kertész István képviselő úr módosítani javasolta a törvényjavaslat eredeti szövegét, ott szükséges lenne módosító javaslatokat megf ogalmazni. Többek között Molnár Albert és Podolák képviselő urak is tettek ilyen természetű javaslatot. Mi a lényege ennek a javaslatnak? A kormány a most megfogalmazott T/5001. számú törvényjavaslatban arra tesz kísérletet, hogy különválassza a nyugdíjaka t az egyéb, eddig nyugdíjhoz hasonlóan viselkedő juttatásoktól. Erre azért kerül sor, mert most azt mondja a kormány, hogy a nyugdíj adómentességét akarja bevezetni, ami persze nem egy új találmány, hiszen eddig is hasonlóan működött a nyugdíj, tehát a nyu gdíj után nem kellett megfizetni eddig sem a kiszámított adót, viszont most elválasztja a nyugdíjat, megkülönbözteti az úgynevezett adóterhet nem viselő járandóságoktól, amit nem tartunk szerencsésnek, és megítélésünk szerint a költségvetési kihatása sem t ekinthető olyan nagyságrendűnek, ami indokolná ezt a különbségtételt. Az összes módosító indítványunk arra irányul, hogy ne legyen különválasztva a nyugdíj és az adóterhet nem viselő járandóság, tehát a gyermekgondozási segély, a gyermekek védelméről szóló törvény szerinti nevelési díj vagy ápolási díj, és nem sorolom tovább, mert számos olyan juttatás van, amit most még fel lehetne sorolni. Úgy érezzük, hogy az a megkülönböztetés, amit a kormány tesz, teljesen indokolatlan, és úgymond ki kellene terjeszten i azt az adómentességet, amit - még egyszer mondom - eddig is tartalmazott a törvény, csak most éppen más formában kívánja a kormány ezt megfogalmazni. Az 50. számú módosító indítványt Kertész képviselőtársam tette. Tulajdonképpen módosító javaslatának az a lényeg, hogy maradjon el a törvényi rendelkezések közül az a megfogalmazás, hogy az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az a dózó állítása szerint a vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A költségvetési bizottságban ennek a szakasznak az elhagyásáról folytattunk vitát. Értem is a kormány álláspontját, nevezetesen, hogy mindenképpen valamilyen megoldást kell a rra találni, hogy ne lehessen hivatkozni egy adóhatósági vizsgálatnál arra, hogy az adott vagyont az elévülési időt megelőzően szerezte valaki. Tehát a szándékot tudjuk támogatni, de a megvalósítási módja nem az, amit most ide beírtak, mert nyilvánvaló, ha egyszer egy elévülési időt meghatároz a törvény, akkor azt megelőző időszakra megítélésünk szerint nem szerencsés a vizsgálatot lefolytatni. Megmondom őszintén, hogy a jó megoldás egyelőre még nem fogalmazódott meg, de semmiképpen nem lehet azt
