Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 18 (233. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
1886 S mit szólhatunk, ha a szöveg a hasonlat stílusfordulatával él, ám a hasonlat maga a mocsok, mondván: "úgy tesz, mint részeg a buszon, aki gusztusta lan, büdös, el is húzódnak tőle, majd egyszer csak lehányja a körülötte állókat." Azt hiszem, elég! Ami még szomorúbb, csak az, hogy minél durvább, alantasabb a szöveg, bizonyos körökben annál tetszőbb. Van erre orvosság? Shakespeare már több száz éve tudt a, mondta: "undok egy dolog úgy mosni agyunkat, hogy az még mocskosabb legyen." Ez az, ami a legrombolóbb a parlament tekintélyére, s amit a következő ciklusra átvinni még nyomaiban sem szabad. Köszönöm szépen. (Molnár Róbert tapsol.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselőtársaim, ha megengedik, eltekintek attól, hogy megkérdezzem a kormány jelen nem lévő képviselőit, hogy kívánnake reagálni az elhangzottakra. (Mécs Imre: Legyen csak... A jegyzőkönyv...) Napir end utáni felszólalásra megadom a szót Géczi József Alajos képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, "Az 1956os forradalom és a baloldal III." címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ünnepre, megemlékezésre készül a demokratikus baloldal október 23án és október 28án. Azokra emlékezünk (Molnár Róbert: Akiket kinyírtatok!) , akik a demokratikus szocializmus, az igazi szocializmus, a tiszta szocializmus jelszavával az utcára vonult ak, azokra, akik a munkások kezébe akarták adni a gyárat, a munkásönigazgatást akarták; akkor még azt gondolták, hogy ez az út a helyes. Akkor is emlékezünk erre a napra, ha tudjuk, hogy ezen a napon még nagyon sokáig lesz zagyva beszéd, kirekesztő beszéd , gyűlölködő beszéd. Mi nem mondjuk azt, hogy '56 csak a demokratikus baloldalé volt, mi nagyon jól tudjuk azt, hogy nagyon sokféle áramlat volt itt jelen, konzervatív, liberális, szociáldemokrata, népi baloldali, sőt még horthysta konzervatív is. És mi ab ban reménykedünk, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor mindegyik áramlat, sőt még a magyar társadalom is ez az ünnepet együtt megüli. 1956os eleink jó része azt gondolta, hogy ha a magát szocializmusnak nevező és hívő társadalmi berendezkedés megszab adul a bűnöktől, a hibáktól, a torzulásoktól, abból működőképes rendszer lesz és demokratikus berendezkedés. 1968, Csehszlovákia meghozta a felismerést, hogy demokratikus szocializmus a szovjet birodalom keretében lehetetlen, és hogy a szocializmus nem csu pán reformálhatatlan, hanem európai értelemben nincs is, hanem egy zsákutcás modell, aminek éppen valamilyen neve volt. 1981. december 13a pedig, amikor a lengyelek önmagukba vonultak be, hogy az oroszok be ne vonuljanak, meghozta azt a felismerést és azt az igazi keleteurópai csapdát, azt a 22es csapdát, hogy amíg a szovjet birodalom áll, addig fordulat nem lehetséges, s addig pedig ama abszurd, igazi keleteurópai cselekvési lehetőség van, hogy reformálni kell azt, ami reformálhatatlan. A döntő fordula t '8889ben megtörtént, és érdekes volt, hogy a többpártrendszerről már mertek beszélni az akkori reformkonzervatívok vagy ortodoxok, már mertek beszélni arról is, hogy esetleg a Szovjetunió erről a vidékről kivonja csapatait, de 1956ról hivatalosan az a kkori politikai mezőben nem lehetett beszélni, csak különkiadványokban, műhelyekben, baráti körökben, és akkor már könyvek is jelentek meg erről. 1989. január 28án bombaként robbant a lelkekben, amikor is a Politikai Bizottság akkori tagja, Pozsgay Imre a rádióban bemondta, hogy népfelkelés volt, és '56 nem volt ellenforradalom. Innen kezdve elvált a tüdő a májtól, a reformerek kétfelé hasadtak, az egyik, aki előrement, a másik, aki visszafelé riadt, és lelepleződött, hogy nem is reformer.
