Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 18 (233. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1887 Az MSZMP reformk örei '89. május 22én állást foglaltak arról, hogy Nagy Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt '56os alapító tagja, az ország '56os törvényes miniszterelnöke politikai koncepciós per áldozata lett. Megkövették az elkövetők nevében a hozzátartozókat és az áldozatokat is. Bejelentették, hogy részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén, s kérik a szertartás szervezőit, hogy helyezhessék el a síron koszorúikat. Hozzáteszem, hogy érdekes az az összefüggés, ami Vásárhelyi Miklós nemrégen, halála után megj elent interjújában van. Azt mondta, hogy május 18án még úgy állt a helyzet, hogy egy szűkebb körű temetés lehetséges, de 22ére már nyilvánvalóvá vált, hogy nagy, nyilvános, igazi, nemzetet átfogó újratemetésre kerülhet sor június 16án. A Magyar Szociali sta Párt 1990ben több állásfoglalást is hozott, többek között a '90. novemberi kongresszusán, amikor is felvállalta az '56os forradalom örökségét, annak demokratikus és szocialista hagyományait. Kormányra kerülve pedig 1996ban kiegészítette azt a törvén yt, amit a rendszerváltáskor az első parlamenti ülésen a Magyar Országgyűlés meghozott, és amiből rejtélyes módon, az utolsó pillanatban kimaradt Nagy Imre neve. Ebben a '96os LVI. törvényben az Országgyűlés fejet hajtott Nagy Imre, 1958ban mártírhalált magyar miniszterelnök és mártírtársai előtt. És azóta is, sajnos, a megbékélés nem következett be, de mi makacsul hiszünk abban, hogy a következő generációk ezt is meglépik. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Eltekin tek ismételten attól, hogy megkérdezzem, kíváne a kormány reflektálni, tekintettel arra, hogy a kormány részéről senki nincs jelen. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoport jából, "1956ról III." címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben. (22.30) MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. 1986. december 5én és 6án, a forradalom harmincadik évében egy budapesti magánlakásban, pontosabban Eörsi István lakásában n em hivatalos konferenciát tartottunk a forradalom előzményei, alakulása és utóélete címmel, amelyen nemcsak ellenzéki és '56os személyiségek, egykori forradalmárok, de az akadémiai, a tudományos és az állami szférában állást betöltő hivatásos történészek is részt vettek néhány író társaságában, valamint '56ban a másik oldal prominens képviselője, Hegedűs András szociológus, akkori miniszterelnök, s valamennyien nem csekély civil kurázsiról tettek tanúbizonyságot. A konferenciát Donáth Ferenc kezdeményezte és kezdte szervezni még '86 elején; sajnos kora nyáron meghalt. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarország területén '56ról többoldalú, tudományosan megalapozott vita zajlott. A konferenciáról csak külföldi orgánumok adtak elismerésük jeléül számot. Négy vitaindító előadás hangzott el. Az egyiket, "Alulról jövő és spontán mozgalmak a forradalomban" címmel én tartottam. Ennek végén mondtam el az alábbi összegzést a forradalomról, amelyet Szabó Miklóssal közösen fogalmaztunk, és amelyet ma is mérvadónak tar tok: 1956ban forradalom és szabadságharc volt Magyarországon, amely a magyar történelem nagy forradalmainak sorába tartozik. Nagy forradalomnak azokat a népmozgalmakat tekintjük, amelyek a magyar társadalom összes alapvető rétegének politikai akaratát hos szú távra kifejezték, amelyek olyan szélességű és mélységű társadalmi igényeket fejeztek ki, hogy a győztes reakció, illetve ellenforradalom is kényszerült figyelembe venni és legalább töredékét megvalósítani, s amelyek jelentős nemzetközi hatást gyakorolt ak. 1956ban, miként 1848ban, egységben léptek fel a hazafias nemzeti és a demokratikus progresszív erők. Történelmileg 1956 ebben a tekintetben előrelépést is jelentett abban az
