Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 18 (233. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - MOLNÁR RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1884 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Molnár Róbert képviselő ú r, a Fidesz képviselőcsoportjából: "Élni és élni hagyni" címmel. Képviselő úr, ötperces időkeretben megadom önnek a szót. MOLNÁR RÓBERT (Fidesz) : Kedves Elnök Asszony! Így késő este is ügyelek arra, hogy most ne elnökurazzam le önt. Kedves Képviselőtársaim ! Bár a mai vitanap során többen tettek említést Bokros Lajosról és ténykedésének áldatlanságairól, mégis úgy gondolom, hogy nem árt, ha ismét górcső alá vesszük a szocialisták szakértőnek hirdetett gazdaságpolitikáját. Annál is inkább fontos említést tenn i erről, mert manapság oly sikk szocialista körökben mohón kritizálni a polgári kormány ez irányú cselekvéseit, miközben a szociálliberális ellenzék demagóg módon megfeledkezik négyéves szakértői ténykedéseinek áldatlanságairól. A legkiszolgáltatottabb rét eg, a nyugdíjasok kapták az első pofont, amikor Bokros úr a megígért 20 százalék helyett mindössze 50 forinttal emelte a nyugdíjakat, és így, képviselőtársaim, nemhogy 20 százalékos emelés nem történt, hanem 16 százalékos reálnyugdíjcsökkenés következett be négyéves ténykedésük eredményeként. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól, miközben járkál a padsorok között.) Bokros Lajos és a szocialisták szociális érzékenységéről tanúskodik... Kedves Elnök Asszony! Az egyetlen szocialista képviselőt intse már fegyele mre, legyen szíves! (Derültség.) Bokros Lajos és a szocialisták szociális érzékenységéről tanúskodik, hogy az 1996ban bevezetett, általuk csak reformnak nevezett Bokroscsomag ellehetetlenítette a kisvállalkozókat, súlyos és nehezen kiheverhető visszaesés t okozott a teljes magyar gazdaságnak. A társadalom legkisebb sejtjeit sem kímélte Bokros Lajos, de egyik MSZPs pénzügyminiszter sem a Horn Gyula által elfogyasztott négyöt közül. Számukra a makromutatók domináltak, ellentétben a családok, a gyermeküket nevelő fiatalok, az egyetemeken tanuló diákok, az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, mentősök helyett. Számukra csak száraz számok, mutatók maradtak a családok, miközben az abortuszok száma megnőtt, házasságok, életek mentek tönkre. Kedves Képviselőt ársaim! Ez mindmind a szocialista és szabad demokrata szakértelem. Amikor a Fidesz kormányra került, meghirdette a jövő programját, számára nemcsak hamis lózung, de vállalható ígéret maradt a szociális érzékenység. Felszámolta a pénzmosodaként működő tbö nkormányzatokat, a korrupció melegágyát, jelentős családi adókedvezményeket vezetett be, megteremtette a nyugdíjak vásárlóértékét, és diákhitelt biztosított; nem részesítette pozitív diszkriminációban a fővárost a vidék kárára, a millennium jegyében viszon t jelentős beruházásokra, megemlékezésekre került sor. Bár nagyon sok még a tennivaló, sok még a megoldásra váró feladat, a kormány mégis lehetőséget teremt egy szebb, jobb, élhetőbb életre. A polgári kormány visszaadta a nemzet öntudatát, önbecsülését és jövőképét, a ma fiatalságának megteremtette a tudásalapú társadalom lehetőségeit. S bárhogy alakul a jövő, a polgári gondolatot senki nem tudja kiirtani e hazában, mert négy év nem sok, de elég volt arra, hogy az elvetett mag szilárd talajba kapaszkodjék. Számunkra ez a kérdés, ez a lényeg, ebben különbözünk mi, demokraták és önök, kedves ellenzéki képviselőtársaim, akik ma fennen hangoztatják jogállamiságukat, demokratizmusukat. Szerencsére nem vagyunk szenilisek, és emlékszünk még arra, hogy hol álltak '5 6ban a valódi demokraták és hol önök, kedves szocialisták. S ha ez a kormány olyan rosszul tenné dolgát, mint ahogy azt önök, szocialisták és szabad demokraták sugalmazzák, akkor nem a népszerűségi listák élén állnánk, ellentétben önökkel, akik még ma is masinisztát keresnek, miközben messze elkerül bennünket a varsói gyors. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormány még jelen lévő képviselőjét, hogy kíváne reagálni. (Rockenbauer Zoltán: Nem.) Nem kíván reagálni, köszönöm szépen.
