Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
1666 mint gyermek. Az Egyesült Államokban a felnőttek 52 százaléka, Svédországban 54 százaléka, Németországban 45 százaléka a különböző felnőttképzési programok résztvevője. A felnőttoktatás emancip ációja egyszerre eredménye és gerjesztője a technikai innovációnak, mutatója a gazdaság szerkezetének, a társadalom nyitottságának, az emberek közötti esélyegyenlőségnek. Az UNESCO ötödik, hamburgi felnőttoktatási konferenciája óta a világ a felnőttképzést a XXI. század kulcsának tekinti. A korszerű európai uniós szakirodalom a felnőttképzést három fő csoportra osztja: az általános felnőttoktatásra, az iskolarendszerű felnőttoktatásra és a szakképzésre. Mit takarnak e fogalmak? Az általános képzésbe a kultu rális, irodalmi, művészeti, zenei, történelmi, az egészséggel és életmóddal kapcsolatos, az állampolgári és politikai ismeretekkel érintkező, az idegen nyelvi, valamint a vallással, hitélettel összefüggő képzéseket sorolják. Az iskolarendszerű képzésen bel ül az alsó- és középfokú, valamint felsőoktatást mint a felnőtt korban megszerezhető tudást és végzettséget, mint a második esély, második út iskolarendszerét értelmezik. Végül a szakképzés keretében a szakmai alap, át- és továbbképzés fogalmait tisztázzá k. A felnőttoktatásban való részvétel az UNESCO ajánlása szerint alapvető emberi jognak minősül. Ugyancsak az UNESCO hamburgi konferenciája ajánlásokat tett a kormányoknak azzal, hogy megfogalmazta a felnőttoktatás különös célcsoportjait: a pályakezdő munk anélküli fiatal felnőttek, az egészségük miatt korlátozottak és hátrányt szenvedők, a gyermekeiket egyedül nevelő nők, az elítéltek, a diszkriminált etnikai csoportok, ezen belül az európai cigányság, a vándorló életmódot folytatók rétegei. Valamennyi unió s tagállamban törvények szabályozzák a felnőttoktatást, középpontjukban a hozzáférés és a szabad képzésválasztás, illetve az állami garanciák állnak. Rögzítik a felnőttoktatás sokszínűségét, meghatározzák az élethosszig tartó tanulás garanciáit. A Magyar K öztársaság kormánya által előterjesztett törvényjavaslat a felsoroltakkal nem harmonizál. Megkerüli a leglényegesebb kérdéseket, elsősorban a hatalom beágyazását és az állami ellenőrzés kiterjesztését kívánja megvalósítani. Mindezek következtében nem tud a törvénytervezet kidolgozásában részt vevők szakmai korlátain túllépni. A törvényjavaslat az iskolarendszerű felnőttoktatást, a felnőttkori egyetemi és főiskolai képzést nem tekinti felnőttoktatásnak, pedig az életkori elv alapján a nappali tagozatos önköl tséges képzés is felnőttoktatásnak tekinthető. Jelenleg Magyarországon a felnőtt lakosság 2 százaléka, mintegy 250 ezer fő tényleges analfabéta. Különböző elemzések és kutatások a funkcionális analfabéták, töredék iskolai végzettségűek arányát a lakosság 2 025 százalékára teszik. Melyik törvény foglalkozik ezzel a problémával? Az alulképzettek és az iskolai tudás által kevésbé érintettek zöme a cigányságból rekrutálódik. Az ő felzárkózásuk és gazdaságitársadalmi folyamatokba való bekapcsolódásuk legfőbb ak adálya a műveletlenség és iskolázatlanság. Ezzel a gonddal nem a felnőttképzési törvénynek kellene foglalkoznia? Az egész világon előtérbe került az egészségnevelés, a prevenció. A német felnőttoktatási kínálat 30 százaléka ezzel foglalkozik. A felnőttképz ési törvénynek nálunk nem lenne ez a feladata? Az emberi tőkébe való beruházás elméletének gyakorlati megvalósítására vállalkozott az angol kormány választási programjában. A tudástőke karbantartására bevezették a felnőttkori tanulási vouchert. Az új kormá ny hatalomra kerülése után a támogatás megvalósult. Bush amerikai elnök programja 1500 dollárt szánt fejenként a felnőttek tanulására. A választási programból élő törvény lett. A most előterjesztett törvényjavaslat lényegében semmilyen állami garanciát nem ad és nem vállal, kijelenti magáról, hogy kerettörvény. A bevezetőben a törvénytervezet szinte szinonimaként kezeli a felnőttkori tanulás és felnőttképzés fogalmát, ami szakmai, pedagógiai aspektusból kifogásolható. A felnőttkori tanulás fogalma sokkal ki terjedtebb, mint a felnőttképzésé. Ennek a fogalomzavarnak a következményei
