Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
1667 visszaköszönnek a későbbiekben. Perifériára kerülnek az önművelést szolgáló, nem feltétlenül bizonyítványt adó tanulási formák, amelyek ezáltal kiszorulnak a támogatott képzések kö réből. További értelmezési zavart jelent a felnőttképzés formáinak felsorolása. Úgy vélem, nincs világos besorolási szempont, hiszen kimaradnak belőle azok a képzések, amelyek részben vagy egészben államilag finanszírozottak, így például a felsőoktatási in tézmények állami finanszírozású levelező képzései. Ugyanakkor ezen az alapon felnőttképzésnek minősülhetne a nappali tagozatos költségtérítéses hallgató képzése, mivel ő is megfelel a felnőttség törvényi definíciójának. A lényegi különbség a felnőtt életsz ituációjában, a felnőttképzés szervezeti formáiban, módszereiben van és nem abban, hogy fizet vagy nem a képzésért. E szempont figyelmen kívül hagyásából következik az, hogy a törvény nem foglalkozik annak meghatározásával, ki és milyen kompetenciákkal leh et oktató a felnőttképzésben. Nincs utalás arra, hogy a képzők képzését is meg kell szervezni, a próba szerencse alapon történő oktatást fel kell váltani az andragógiai kompetenciákon alapuló tanítással. Mivel a tervezet önmagát élesen elhatárolja a közokt atástól, az sem világos, hogyan kerül a felnőttképzési intézmények regisztrálása az OKÉVek hatáskörébe. A felnőttképzési törvény kulcsfontosságú vezérlő elve kell hogy legyen az új ismeretek és készségek hozzáférésének biztosítása mindenki számára. Az eur ópai joggyakorlat és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében a célkitűzés a tanuláshoz való egyetemes és folyamatos hozzáférés biztosítása, a tudás társadalmában szükséges ismeretek és készségek megszerzése céljából. A XXI. század Magyarországába n ez az állampolgári cselekvés és foglalkoztathatóság nélkülözhetetlen alapja. Az új alapismeretek és készségek a tudásalapú társadalomban és gazdaságban való tevékeny közreműködéshez nélkülözhetetlenek, melyek a munkaerőpiacon, a civil közösségekben, demo kráciában eligazodni tudó, identitástudattal rendelkező ember jellemzői. Megtanulni tanulni, a változásokhoz való alkalmazkodás és a hatalmas információs áramban való eligazodás ma már általános készség kell hogy legyen, amellyel minden embernek rendelkezn ie kell. Mindenki számára döntő fontosságú e képességek biztos alkalmazása, de ez csak az egész életen át tartó tanulás folyamatának kiindulópontja. (20.40) A formális oktatási és képzési rendszerekben, amennyire lehetséges, biztosítani kell, hogy minden e gyén megszerezhesse, felfrissíthesse és szinten tarthassa a megkövetelt ismereteket és készségeket. Ugyanígy alapvető jog a kulturális életben, a közművelődésben való szabad részvétel, a művészetek élvezete, az új tudományos ismeretek megszerzése, ami a ne m formális tanulás színterein elsajátítható tudás. Erről a felnőttképzési törvény - számunkra elfogadhatatlan módon - igazán említést sem tesz. A törvény összességében nem tér ki a különböző képzési formák - levelező képzés, távoktatás - részletes szabályo zására sem. Pedig vannak bizonyos képzési sajátosságok, amelyek megkövetelik a részletesebb kidolgozást. Ezek között legfontosabb a virtuális intézmények helyzete. A hagyományos és virtuális képzések körében nyilvánvalóan külön kell bontani az akkreditáció t, az utóbbiak minősítése teljesen más szempontrendszert követel meg. A távoktatási, nyitott képzési programokban külön vizsgaközpontok is megjelennek, amelyekben nem folyik képzés. Ezek akkreditációjának helyzete, valamint működése még inkább eltérő. A tö rvénytervezet kitér a felnőttképzés alapvető funkciói közül az alapképzésre és a kiképzésre, bár jórészt a szakképzés tárgykörébe próbálja utalni azokat. Ugyanakkor nem említi a szakmai felnőttoktatást, továbbképzést és a szabályozási hatásköröket inkább a gazdasági és munkaerőpiac politikai összefüggésébe helyezi. A felnőttképzési törvény azon túl, hogy utalást tesz a közoktatásról szóló törvényre, egyszer sem foglalkozik a második esély iskolarendszerével. A szakképzés központú törvénytervezet az iskolare ndszerű felnőttoktatást, az iskolai végzettségek felnőtt korban
