Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1621 Erre figyelemmel a törvényjavaslat az APEH, a vám- és pénzügyőrség és az ügyészség nyomozati és titkos információgyűjtő tevékenységéhez szabja a törvény garanciarendszerét. Ennek során a rendőrségre irányadó hatályos szabályozást alapul véve fogalmazza meg az újonnan beker ült szervekre vonatkozó rendelkezéseket. Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat célja az Alkotmánybíróság határozata által jelzett bizonytalan ságok feloldása. Ismételten hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat messzemenően figyelembe veszi a hivatalban lévő ombudsmanok törvényértelmezését, hat éve követett gyakorlatát és javaslatait. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a tárgybeli törvény javaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Kósáné Kovács Magdának, az emberi jogi bizottság előadójának. Képviselő asszonyt illeti a szó. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA , az emberi jogi, kisebbségi és vallásü gyi bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Megint sajátos bizottsági helyzetben vagyok a bizottság előadója, hiszen a bizottság szavazása során egyenlő arányban voltak az igenlő és a szemben álló szavazatok, tehát a bizottságnak sem többségi, sem k isebbségi előadója nincs. Mindannyian tudjuk és értjük, hogy az országgyűlési biztosokról szóló törvény megnyitása az Alkotmánybíróság döntéséből származó kötelezettség. Államtitkár úr idézte az Alkotmánybíróságnak azokat a kitételeit, amelyek a törvény me gváltoztatása indokaként szolgálnak. Ugyanakkor azt éreztem mind a bizottsági ülésen, mind most államtitkár urat hallgatva, hogy az Alkotmánybíróság döntése okot és alkalmat ad egy elhúzódó vita felújítására, hiszen a törvényjavaslat kapcsán válaszolnunk k ell arra, hogy arra akarjuke felhasználni az Alkotmánybíróság döntését, hogy az országgyűlési biztosok hatáskörének és felelősségének a határait világosabban lássuk, és ez az én szememben mindig együtt jár az országgyűlési biztosok világos felelősségi kör ének a körülhatárolásával is. Mindebből következik természetesen az is, hogy ennek eredményeképpen az állampolgár világosabban és egyértelműbben tudja majd, hogy mely esetekben remélhet segítséget az országgyűlési biztosoktól akkor, ha a közhatalommal voln a konfliktusa. Ha erre akarjuk felhasználni a változtatást, akkor meggyőződésem, hogy senkinek nincs kétsége vagy kifogása. De az elmúlt években tanúi voltunk annak is, hogy néhány jeles képviselőtársunk elkezdte felszedni a köveit annak az útnak, amelyen most továbbhaladunk, és felszedett kövű úton továbbhaladni lehet, hogy botladozással jár együtt. Úgy tűnik, hogy az előbb elmondott csupa pozitív cél mellett a benyújtott törvényjavaslat prekoncepciózus alapon megkurtítani kívánja az országgyűlési biztosok jogait. Mivel ezeket az elemeket konkrétan is fel tudjuk sorolni és meg is fogjuk tenni, ezért a törvény a bizottságban többségi támogatást nem kapott. Államtitkár úr utalt a pozitív és negatív taxációra. Ez persze lehet elvi kérdés, lehet gyakorlati. A t axációval kapcsolatban az ember egy picit mindig libabőrös lesz, hiszen tökéletes és teljes taxáció nincs soha, és különösen nehéz a helyzet akkor, amikor negatív taxációval akarunk körülhatárolni valamit, ebben az esetben az országgyűlési biztosok hatáskö rét, mozgásterét és felelősségi körét. A negatív taxáció első kizárását, azt hiszem, csak az országgyűlési biztosi gyakorlat nem ismeretében lehet komolyan felvetni. Az országgyűlési biztosok soha nem vizsgálták az Országgyűlés közhatalmi tevékenységét; ho gy a kifejezés bírálhatóe vagy sem, ebben én nem szeretnék szavazni, de az Alkotmánybíróság így használja. Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy az Országgyűlés munkájának a végterméke az országgyűlési biztosok tevékenységének fő tárgya, hiszen ha nem a tör vényekkel vetik össze az állampolgári panaszokat, akkor megszűnik a feladatuk, akkor nem tudnak a feladatuknak eleget tenni. Ilyen értelemben tehát a feladatuk szorosan összefügg
