Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1600 tárgyaláson, az az igazi vitakérdés, hogy hol dől el az ügy: a tárgyaláson vagy a nyomozás során. Önök fenntartják azt, hogy a nyomozás domináljon az ügy ekben. A második nagy vitakérdés a jogorvoslati rendszer. Amire utaltam, hogy az ügyek több mint kétharmada egy évnél tovább húzódik, ennek ma az az indoka, amit egyébként láttunk három évvel ezelőtt is, hogy egyenetlenül terheltek a bíróságok. Jelen pilla natban a helyi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság rendkívüli mértékben túlterhelt az ügyekkel, míg a megyei bíróságok szintjén ez a túlterheltség nem tapasztalható. A helyi bíróságok jelenleg évente százezer üggyel kell hogy foglalkozzanak első fokon, a meg yei bíróságok a korábbi 3 ezer ügy helyett évente ma körülbelül ezer üggyel foglalkoznak elsőfokú bíróságként és 20 ezer üggyel másodfokú bíróságként. Amikor '93ban, még az Antallkormány idején nagyon sok megyei bírósági ügyet helyi bíróság hatáskörébe u taltunk át, akkor az volt a szempont, hogy a döntések kerüljenek minél közelebb a lakossághoz. Ez egy jó szempont volt, de az a kétezer ügy, ami így átkerült a megyei bíróságtól a helyi bíróságra, az nem kétezer darab ügyet jelent, hanem kétezer rendkívül bonyolult ügyet jelent, ami beleilleszkedik abba a százezer ügybe, amivel ma a helyi bíróságoknak küzdeni kell. A mostani törvényjavaslat semmit nem enyhít a helyi bíróságok problémáján. A '98as törvény körülbelül 23 ezer ügyet felvitt volna a megyei bír óság elsőfokú hatáskörébe, ezzel a megyei bíróságok terhe nőtt volna, de a helyi bíróságok terhelése lényegesen csökkent volna, mert a legbonyolultabb, a legidőigényesebb ügyektől szabadulhattak volna meg a helyi bíróságok. Ha bekövetkezett volna az akkori változás, akkor az ítélőtáblák lehettek volna a megyei bíróság másodfokú fórumai, tehát nem állt volna elő olyan helyzet, hogy első fokon olyan ítélet születik, amivel szemben nem lehet jogorvoslattal élni a következőkben. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a megoldásnak az elhalasztására megítélésem szerint nem korrekt taktikát folytatott a mostani kormány. Emlékezzenek vissza arra, hogy 199899ben az volt az érv, hogy azért kell az öt ítélőtábla helyett csak egyet létrehozni, mert az is elég lesz az ügyek véghezviteléhez, most pedig az az érv, hogy azért kell megszüntetni a kétfokú fellebbezést, mert az egy ítélőtábla nem tudná ellátni az ügyeket. Ez az érvelés, tisztelt hölgyeim és uraim, nem korrekt, nem tisztességes. A három ítélőtábla is megoldás lett volna, a három ítélőtábla megoldotta volna ezeket az ügyeket, ráadásul a legszilárdabb szakmai meggyőződésem szerint nem is növelte volna lényegesen az ügyek időtartamát, hiszen jelenleg - ha a most a kormány által beterjesztett javaslatot elfogadja a parl ament - olyan ügyekben, ahol a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság rosszul állapította meg a tényállást, nem javíthatja azt ki, mint ahogy a '98as szerint kijavíthatta volna oly módon, hogy változtat a tényálláson, hanem vissza k ell tennie az amúgy is túlterhelt elsőfokú bíróságra, ezzel tovább növelve az ügyek időtartamát, mert az újra megismételt elsőfokú eljárásban - ellen - újra jogorvoslatnak van helye. Tehát ahelyett, hogy három fokon ment volna végig az ügy, négy fokon vagy még több fokon fog végigmenni, még egyszer mondom: bevonva az amúgy is túlterhelt elsőfokú bírósági döntéseket. Tisztelt Ház! A nemzetközi gyakorlat, például a nemzetközi büntetőbíróság új statútuma is mutatja azt, hogy a világ más részein a büntető igazs ágszolgáltatás szervezetét úgy próbálják megállapítani, hogy először létrehozzák az eljárási szabályokat, majd utána ezekhez az eljárási szabályokhoz próbálnak igazítani egy olyan szervezetet, amely a leghatékonyabban tölti be az eljárási funkciókat. Mi, M agyarországon az elmúlt tizenegy évben elindultunk onnan, hogy van egy szervezetünk, alakítsuk át az eljárást, és utána ahhoz alakítsuk a szervezetet, ehelyett az történt, hogy a szervezet magához alakítja a törvényt. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész korábban még azt mondta, hogy az új büntetőeljárási törvény rossz mindazoknak, akik már vizsgáztak büntetőeljárási jogból, mert újra meg kell tanulniuk. Látható, hogy a szakmán belül az ellenállás egy része ebből fakad,
