Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1601 kényelmes megtartani a régi szabályokat, az eredménye az, hogy évekig húzódnak el az eljárások, és ezen semmifajta változást nem hoz létre a mostani javaslat. Végezetül, tisztelt Ház, azt szokták mondani, hogy nincs új a nap alatt, ez ennek a törvénynek a vonatkozásában is igaz. 1843ban, a magyar r eformkor csúcsán vagy csúcsainak egyikén létrejött már egy büntető perrendtartás, egy olyan büntető perrendtartás, amit elfogadtak, de soha nem lépett hatályba. Ezt az 1843as perrendtartást Deák Ferenc, Szalay László - akiről a minisztérium korábbi székhe lyének utcáját elnevezték - és Szemere Bertalan dolgozták ki. Ma, közel 160 év múlva mindannyian tudjuk, hogy ki volt Deák Ferenc, ki volt Szalay László, ki volt Szemere Bertalan. Az 1843as törvényjavaslatot a kicsinyesség, a korlátoltság, az őskonzervatí v értetlenség meghiúsította. Ma, 160 év után fogalmunk sincs arról, hogy kik voltak azok, akik meghiúsították ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy ez figyelmeztető a mostani törvényt kidolgozók számára is. Azt, hogy az 1998as törvényjavaslat kidolg ozásában Király Tibor akadémikus és Bárd Károly professzor a bizottság vezetőiként részt vettek, a magyar sajtóban már sokan megírták. Király Tibor az ELTE által kitüntetett, kiváló, az utóbbi évtizedek egyik legkiválóbb tankönyvét írta meg ebben a műfajba n, meggyőződésem szerint száz év múlva is fogják tudni azt, hogy ki volt Király Tibor, de hogy ezt a javaslatot ki terjesztette elő, valószínűleg már öt év múlva sem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : K öszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Horváth Balázs képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követi Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, ké pviselő úr. DR. HORVÁTH BALÁZS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem emlékszem pontosan, de talán 1991 nyarán én is ott voltam azon az alakuló gyűlésen, amikor Balsai István igazságügyminisz ter úr felkérte Király Tibor professzort a koncepciót kidolgozó társaság vezetésére - különös hangulatú este volt. Hosszú távú, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást alakító törvényjavaslat tárgyalását kezdjük most meg. A T/5061. számú törvényjavaslat a büntetőeljárás egészébe szól bele, a nyomozás elrendelésének pillanatától a jogerős döntés meghozataláig. Unikum a törvényjavaslat, hiszen többek között olyan törvényt is módosít - a '98. évi XIX. törvényt , amely még életbe sem lépett, bár kihirdettetet t. De különös azért is, mivel ilyen nagy terjedelmű módosítással még nem nagyon találkoztunk e törvényalkotási ciklusban. Koncepcióváltást jelent, hiszen a '98. évi XIX. számú, a büntetőeljárásról szóló törvény a magyar jogrendszerbe új fogalmakat, '45höz viszonyítva mindenféleképpen új eljárási rendeket is hozott be, amelyek újdonsága valóban némely esetben szinte meghökkentő volt. (15.20) Magam sem vitatom azt, hogy a XIX. törvény számos gyermekbetegségben szenvedett, ezért több vonatkozá sban is javítani kell. Tudomásul véve az Igazságügyi Minisztérium és a kormány álláspontját, ennek folytán a strukturális változást is tudomásul veszem, ezért a Fórum országgyűlési képviselőcsoportja - megfelelő módosítások mellett - a törvényjavaslatot a végszavazásakor támogatni fogja. Támogatjuk akkor is, ha némely vonatkozásban módosító indítványokat fogunk hozzá benyújtani, remélve azt, hogy a módosító indítványok az előterjesztő véleményét úgy alakítják, hogy azokat elfogadja, s ezzel a törvényjavasla t jobban belesimul, besimul a szakma elképzeléseibe, mivel e módosító indítványok az alapelképzelésbe, vagyis a majdnemkódex logikájába nem nyúlnak bele. A javaslat három pillérre épül. Egyrészt fenntartja az egyfokú jogorvoslati rendszert; másrészt vissz aállítja a hagyományosnak mondható tárgyalási bizonyítási rendszert, elhagyva, elfeledkezve a
