Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1589 alkotmányos jogai együttesen és nem egymás ellen kell hogy érvényesüljenek a büntetőeljárás szabályai között. Az általános vitában e szempontok figyelembevételével kísérelem meg egybevetni a jav aslat rendelkezéseit az 1998. évi XIX., tehát a módosítandó, az 1973. évi I., tehát a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvénnyel, mert meggyőződésem szerint a büntetőeljárás legfőbb feladatát az elkövetőt és a sértettet megillető jogok biztosításával tud ja csak ellátni, a bűncselekmény felderítésétől a büntetés végrehajtásáig terjedő eljárási folyamatban. A büntetőeljárási törvény és a javaslat együtt nagy előrelépést jelent a hatályos jogi szabályozáshoz képest. A törvényjavaslat bizottsági vitájában a l egtöbb támadás a vádlott és a tanú bíróság előtti kihallgatásának, a tárgyalás vezetésének szabályaival kapcsolatban hangzott el. A javaslat lényegében visszatér a hatályos jogi szabályozáshoz, a kontinentális hagyományokhoz azzal, hogy fő szabályként a bí róságra bízza a tanú kihallgatását, ugyanakkor megengedi, hogy a vádlott vagy a védő indítványára, ha az ügyész nem ellenzi, a tanút az ügyész vagy a védő, illetve a terhelt hallgassa ki kérdések feltevésével. Az angolszász kihallgatási rendszer engedélyez ése tehát bírói mérlegelés tárgya. Vélhetően a parlamenti vita központi kérdésévé válik, hogy az 1998ban elfogadott törvény kétfokú rendes perorvoslati rendszere vagy a törvényjavaslatban szereplő, tegyük hozzá, lényegét tekintve a hatályos joggal egyező módon szabályozott egyfokú rendes perorvoslati rendszer a helyesebb megoldás. A korábbi Országgyűlés elkötelezte magát az ítélőtáblák felállítása mellett, és amikor a büntetőeljárás jogorvoslati rendszerét kialakította, akkor még öt ítélőtábla felállításáv al számolt. Az 1998ban megalakult Országgyűlés, nyilván az alkotmányos elkötelezettségre is figyelemmel úgy döntött, hogy 2003. január 1jén a büntetőeljárási törvény hatálybalépésével egyidejűleg egy ítélőtábla kezdi meg működését Országos Ítélőtábla eln evezéssel. Ez a döntés nyilvánvalóvá tette, hogy a rendes jogorvoslatot egyfokúvá kell, illetve lehet visszaalakítani, kétségtelenül egy olyan szerencsés helyzetben, amikor még ez a jogalkotói szándék egy hatályba nem lépett törvény módosításával is megval ósítható. Számos vita zajlott ebben a kérdésben a Ház falain belül és kívül, és e vita nyomán megállapítható, hogy sem szakmai, sem alkotmányossági, sem társadalmi, sem gazdasági - merthogy nem lenne olcsóbb az ítélkezés - érvek nem szólnak a kétfokú jogor voslat mellett. Alapvető alkotmányossági jogok - a védelem jogai, a sértettek jogai - érvényesülését nem a bírósági szintek száma, a rendes jogorvoslati rendszer egy- vagy kétfokúsága határozza meg, hanem a jogorvoslati jog tartalma, terjedelme, a jogosult ak személyi köre és a rendes, illetve rendkívüli jogorvoslatok egymással összefüggő, egymást kiegészítő rendszere. A javaslat szerint továbbra is általános hatáskörű elsőfokú bíróság a helyi, tehát városi, kerületi bíróság marad. Az itt indult ügyek másodf okon a megyei, fővárosi bíróságon fejeződnek be jogerősen. A bővülő megyei bírósági elsőfokú hatáskörben elbírált ügyek fellebbezés folytán az ítélőtábla elé kerülnek. A Legfelsőbb Bíróságon megszűnik a másodfokú ítélkezés, a jövőben a törvényesség érdekéb en bejelentett jogorvoslati, illetőleg jogegységi eljárásokat folytatja le, és elbírálja a felülvizsgálati indítványokat. Akkor tudja biztosítani a jogorvoslati rendszer a feladatát, ha meg tudja akadályozni, hogy törvényeinknek nem megfelelő, törvénysértő , illetve megalapozatlan határozatok megmaradhassanak. A jogerő azonban soha nem lehet akadálya az ártatlanul elítéltek felmentésének, de időbeli korlátok között az egérutat nyert bűnös utolérését is biztosítania kell a törvénynek, s mindezt olyan módon, h ogy a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos érdek ne sérüljön. Megítélésem szerint e célok megvalósításának kitüntető figyelmet szentel az 1998ban megalakult Országgyűlés törvénykezése. Az 1973. évi I. törvény ezen elvárásoknak nem felelt meg maradéktalanul, ezért alkotta meg az Országgyűlés a legfőbb ügyész által benyújtható új rendkívüli jogorvoslatot, jogorvoslat a törvényesség érdekében elnevezéssel. Az 1999. évi CX. törvény 2000. március 1jétől ad lehetőséget arra, hogy amikor már a törvénysértő jogerős ítélet semmilyen más rendes vagy rendkívül
