Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1588 Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fideszképviselőcsoport vezérszónokának; őt követi majd Csiha Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. GYIMESI JÓZSEF , a Fidesz képvi selőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat az 1998. évi XIX. törvényt módosítja, azt a törvényt, amelyet az Országgyűlés 1998. március 10én fogadott el, és amely 2000. január 1jén lépett vol na hatályba. Az 1998ban megalakult Országgyűlés több szempont mérlegelése alapján úgy döntött, hogy a már elfogadott törvény hatálybalépésének időpontját 2003. január 1jére halasztja, továbbá arról is határozott, hogy a kormány köteles megvizsgálni a tör vény megalkotása óta eltelt időben bekövetkezett törvényi változásokat. (14.10) A most tárgyalt T/5061. számú törvényjavaslat beterjesztésével a kormány az Országgyűlés által reá rótt kötelezettségét teljesítette. Emlékszem, még gyakorló ügyvédként tapaszt altam 199798ban azt a várakozást vagy inkább riadalmat, amelyet az új büntetőeljárási törvény keltett az ügyvédi kar és általában a jogalkalmazók körében, különösen azzal, hogy a törvény egyidejűleg több olyan jogintézményt szándékozott bevezetni, amelly el addig csak a jogtörténeti tanulmányainkban vagy az angolszász jogban találkozhattunk: táblabíráskodás, tárgyalásvezetés, óvadék intézménye és sok más jogintézményről legyen szó. Már akkor az volt sokak véleménye, hogy a büntetőeljárás rendszerét nem hel yes egyidejűleg ilyen mértékben megváltoztatni, helyesebb a hatályos törvény rendelkezéseit egyes jogintézmények folyamatos bevezetésével korszerűsíteni, a hazai gyakorlattól és hagyományoktól idegen elemeket elhagyni. A büntetőeljárási törvénynek nemcsak és nem elsősorban szakmai igényeket kell kielégítenie, hanem meg kell felelnie a közvélemény elvárásainak is, amit a törvény társadalmi elfogadottságának nevezhetünk. Az eljárásjog útvesztőiben tehát nemcsak a jogalkalmazónak, hanem ezen eljárással érintet teknek is el kell tudniuk igazodni. A társadalom a törvény szövegének ismerete nélkül is képes véleményt formálni a büntetőeljárás szabályairól, hiszen alapvető elvárása az, hogy a közösség és az egyén szabadságát, értékeit és érdekeit sértő bűncselekménye k felderítésre kerüljenek, a bűnöst gyors és tisztességes eljárás keretében felelősségre vonják, és törődjön az eljárásban részt vevő hatóság a bűncselekmények áldozatainak, sértettjeinek jogaival is; állítsa helyre azt az egyensúlyt, amelyet a bűncselekmé ny megbontott - vagyoni bűncselekmény esetében , illetve ha a bűncselekmény jellege miatt már nem lehetséges, akkor torolja meg az okozott sérelmet. Évszázadok óta az állam gyakorolja a társadalom tagjainak nevében a sértett egyén, illetve közösség büntet ő igényét, de a jogfejlődésnek ez a vívmánya nem eredményezheti a sértett kirekesztését az igazságszolgáltatás folyamatából. Az eljárásjog általában az állami igény érvényesülésének lehetőségét és cselekvésének korlátait is meghatározza. Történelmi példákk al igazolható, hogy amikor az állam az igazságszolgáltatást a politikai terror eszközéül használta, akkor új eljárási szabályokat állított fel - tehát nem eljárásjogi szabályokat állított fel, népbíróság, rögtönbíráskodás , és az eljárásjog garanciális sz abályaira mérte a legnagyobb csapást, a jog fölé helyezte saját magát. A demokratikus jogállam legfőbb jellemzője éppen az, hogy a jog maga szab határokat az állami akarat érvényesülésének, és különösen így van ez a büntetőhatalom gyakorlásakor. A büntetőe ljárási törvénynek biztosítania kell az alapvető alkotmányos szabadságjogok érvényesülését. Ezt a követelményt gyakran azonosítjuk, illetve azonosítják kizárólagosan a védelem jogainak biztosításával. A büntetőeljárás alapvető rendelkezései között nyer elh elyezést a védelem jogának rögzítése. Kevesebb szó esik azok jogairól, akiknek a bűncselekmény életét, egészségét, testi épségét, szabadságát vagy vagyoni érdekeit sérti, pedig az ő jogaikat is az alkotmány garantálja. A társadalom e két csoportjának, tehá t a bűncselekmény elkövetőinek és áldozatainak, sértettjeinek
