Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1587 során, azt sokkal inkább az alkotmányü gyi bizottság teszi. Az emberi jogi bizottságnak van egy más nézőpontja, és e más nézőpont érvényesítése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a büntetőeljárás hatékonysága, amit nyilvánvalóan egy ilyen eljárási törvény érvényesíteni akar, és az emb eri jogok érvényesítése nem egymást kizáró értékek, hanem sokkal inkább egymást erősítő értékek is. E nézőpontból néztük ezt a törvényt. Az első, amire választ kellett kapjon a bizottság, az, hogy mi indokolja ezt a nagyszámú törvényszakaszt, ami megjelent előttünk, tehát ezt a nagyszámú módosítást. Az okot mi is abban találtuk, ami már itt elhangzott, hogy a törvény 1998. március 10én lett elfogadva, azóta három és fél év telt el, úgyhogy a törvény csak öt év után lesz hatályos, és nyilvánvalóan maga az i dő múlása is okozója annak, hogy itt most nagy számban találunk módosító szakaszokat. Ugyanakkor, ha valamiféle rendet akarunk tenni ebben a látszatra nagy számú szakaszban, akkor azt látjuk, hogy három csomópont köré sorolhatók a módosítá sok. Az elsők kétségtelenül csak technikai jellegűek, de nem lényegtelenek, mert a technikai jellegű módosítások egy része ügyviteli jellegűnek tekinthető. Épp emberi jogi nézőpontból garanciálisak azok a szabályok, amelyek eddig csak igazságügyminiszteri rendeletben vagy utasításokban voltak szabályozva, és most a törvény szintjére kerülnek. Ugyancsak ebben a technikai jellegű körben lehet megtalálni azokat a módosításokat, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi kollégiumai állásfoglalása alapján kerü ltek be a törvénybe. Erről azt lehet mondani, hogy a bírói gyakorlat mostantól kezdve a törvény erejére emelkedik. Egy második csomópontot jelentenek azok a szakaszok, amelyek az időközben bekövetkezett, tehát a három és fél év alatt bekövetkezett törvénym ódosítások miatt kerülnek most elő, és kerülnek gyakorlatilag visszavezetésre a büntetőeljárási törvénybe. Ez egy hosszú lista, mert majd' három oldalon vannak felsorolva a törvényben. Az izgalmas kérdéseket a harmadik kérdéskör jelenti, és ezeket tekinthe tjük tartalmi módosításoknak vagy koncepcionális korrekcióknak az eddigi elképzelésekhez képest. E kérdéskör tárgyában három említésre méltó dolog került elő az emberi jogi bizottság ülésén. Az első a már itt szintén szóba került bírósági tárgyaláson törté nő kihallgatás, kikérdezés rendszerében bekövetkező változások, amely változások alatt azt értjük, hogy a tanácselnöki kikérdezés, kihallgatás marad az elsődleges, és ennek alternatívájaként jelenik meg a felek általi kikérdezés mint lehetőség. Az általáno s vitában el kell gondolkodnunk azon, hogy ez érvényesülni tude a megjelent módosításban, mert ha minden az ügyész jóváhagyásához van kötve, akkor ez az alternatíva csak egy elméleti alternatíva marad, és nem fog tudni érvényesülni. Tehát javasoljuk ennek az újragondolását. A jogorvoslati rendszer kérdésköre kapcsán a hatályos jogorvoslati rendszert tartaná fenn a büntetőeljárási törvény, ezt mi nem gondoljuk aggályosnak, nincsen olyan szabály, amely arra késztetne minket, hogy térjünk el ettől. Ugyanakkor azt is érzékeltük, hogy még tovább szélesedik a jogorvoslati lehetőségnek az a köre, amely már egy jogerős bírói döntést tudna megváltoztatni - itt a perújítást, a felülvizsgálatot, a jogegységi döntés intézményét, és a törvényesség érdekében történő jogo rvoslat intézményét lehet megemlíteni. Ugyancsak vizsgálódásunk köré került a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések kapcsán történő változtatások kérdése, idő hiányában erre már nem térek ki. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELN ÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úrnak külön a figyelmességét is. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében húszhúsz perces időkeretbe n.
