Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1547 Ugyanezen az ülésen a következő felszólaló, Pintér Sándor belügyminiszter úr ilyen kijelentéseket tett: "A szervezett bűnözés, úgy érz em, erről a területről eltűnt. Azok, akik végrehajtották ezeket a bűncselekményeket, elmentek az országból. Érzékeny veszteség érte a szervezett bűnözést. Kiemelendő az is, hogy a szervezett bűnözői körök jelentős része jelen pillanatban előzetes letartózt atásban van." Itt is kiragadottaknak tűnnek az idézetek, de szintén a miniszter úr beszéde alapvetően erről szólt. Itt valami nem stimmel. Nincs egy év, vagy alig egy év van azok között a mondatok között, amelyeket a miniszter urak itt, a plenáris ülésen e lmondtak, és a törvényjavaslat általános indokolásának gerincét adó, jól felismerhető jelei vannak "a szervezett bűnözés térhódításának" kezdetű mondatnak. Ez valahogy semmiképpen sem egyeztethető össze. Rendszeres a hivatkozás a kormányzat részéről arra v onatkozóan - főleg az utóbbi időben , hogy Nyugaton is folyamatos a szigorítás. Ez csak részben igaz. Bauer Tamás már elmondta, hogy néz ki a büntetőjogok, a nyugati, keleti rendszerek - bár ilyen szempontból rendszereket nyilván nem lehet említeni, de or szágokat talán - összehasonlítása. (10.30) Ha Magyarországot és az Európai Unió tagállamait veszem alapul, mindenképpen fontosnak tartom az összevetés kapcsán elmondani, hogy amíg ugyan lehetséges, hogy ezen nemzetközi egyezmények kapcsán Nyugaton is szigo rítások folynak, csak az az óriási különbség, hogy a nyugateurópai országok nagy része több száz éves vagy legalábbis nagyon hosszú évtizedekre visszatekintő jogállami háttérrel rendelkezik, ahol a jogállamiság és a demokrácia íratlan szabályai is nagyon jól működnek. Másrészt biztosan tudhatjuk, hogy a szigorítások mellett, ha ilyenek történnek, a garanciális jogok telepítése vagy megerősítése soha nem marad el. Az elmúlt évek magyar jogalkotásában ennek a kormánynak az ideje alatt kizárólag olyan törvény módosításoknak lehettünk tanúi, amikor a többség szigorítást, büntetésitételemelést, titkos információgyűjtésre vonatkozó hatáskörbővítést és egyéb olyan intézkedéseket tett, amelyekkel szemben semmilyen garanciális jogokat nem telepített ezen intézkedése k ellensúlyozására, a visszaélések elkerülésére. A nemzetközi szerződéseket csak úgy lehet a hatályos magyar jog részévé tenni, hogy az illeszkedjen a magyar jogrendszerbe és megfelelő módon más területeken is kövesse a módosítás. Természetesen ennek a tör vényjavaslatnak vannak olyan tényállásai és módosítások, amelyek elfogadhatók, és szükséges korrigálásokat, nemzetközi egyezményhez igazításokat tartalmaznak, ezekkel természetszerűleg egyetértünk. Helyeseljük az elévülés nyugvását a mentelmi joggal rendel kezők esetében, helyeseljük a magántitok védelmének erősítését, továbbfejlesztését, a tiltott pornográf felvételekkel való visszaéléssel kapcsolatos rendelkezéseket, a nemzetközi bíróság előtt elkövetett, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény megfogalma zását, a számítástechnikai rendszerek védelmét szolgáló tényállásokat, a zugírászattal kapcsolatos tényállásokat. Természetesen ez a felsorolás a részemről nem kimerítő jellegű, hiszen jó néhány olyan rendelkezés van, amellyel kapcsolatban tudjuk támogatni a javaslatot. Célként a javaslat alapvetően két területet jelöl meg mint a módosítás két legfontosabb irányát. Az egyik a korrupció visszaszorítása, a másik a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés. Elviekben mind a kettő helyeselhető, a megvalósí tás módjával azonban már nem tudunk teljesen egyetérteni. Kevesebb a probléma a korrupcióval kapcsolatos rendelkezésekkel. Helyes a szabályozást a külföldi hivatalos személyre kiterjeszteni, helyes büntethetőséget megszüntető okként kezelni az elkövető önk éntes bejelentését a hatóságok tudomásszerzése előtt. Kisebb korrekcióktól eltekintve talán az egyetlen olyan problémás törvényhely a hivatalos személy feljelentési kötelezettsége, amelyről szeretnék néhány szót szólni. Ez a 255/B. §t érinti. Eszerint az a hivatalos személy, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétséget követ el. Nincs olyan általános feljelentési kötelezettség, amely más tényállásokra vonatkozóan, néhány kivételtől eltekintve, megjelenne a büntető törvénykönyvben. Ez egy teljesen új elem ebben a
