Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
154 kijelen thetem, hogy a törvénytervezetben fellelhető és azt teljes egészében átszövő, demokratikusnak tűnő függelmi, fegyelmi és panaszrendszer nem szolgálja ezt a célt. A mi véleményünk szerint a hadsereg azé rt demokratikus, mert a demokratikus jogállamot védi, de működésének alapja a bizalom, a megfelelő szakképzettség és a katonák önként vállalt fegyelme és fegyelmezettsége. (11.30) A szerződéses és hivatásos katonák önként vállalják azt, hogy foglalkozássze rűen alkalmassá válnak erre a szolgálatra. Aki erre alkalmatlan, nem tudja a bizalmat megtartani vagy sorozatosan szembeszegül a kötelezettségeivel, azt rövid úton el kell távolítani a seregből. Ebből a szemszögből tekintve a törvénytervezet számtalan hely en olyan áldemokratikus előírásokat tartalmaz, ami még a civil, a versenyszférában dolgozó munkavállaló jogain is túlterjed. Itt mindjárt az 5. § (2) bekezdésére szeretnék célozni, mely arra vonatkozik, hogy "a jogok gyakorlása nem rendeltetésszerű, ha az mások zaklatására, jogos érdekeik csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeik korlátozására, a lehetséges véleménynyilvánítás elfojtására irányul vagy erre vezet". A (3) bekezdés pedig egy mondatban azt határozza meg, hogy "a kötelezettség teljesítése ak kor nem rendeltetésszerű, ha az indokolatlan érdek- vagy jogsérelmet okoz". Véleményünk szerint itt elegendő lenne a (3) bekezdés, mivel a (2) bekezdésben található felsorolás sok esetben teljesen szubjektív lehet annak a részéről, akire ez vonatkozik. A k atona ilyen esetekben a törvény 216. §a alapján panaszt terjeszthet elő írásban, melyre határozatilag köteles intézkedni az intézkedésre jogosult tiszt, mely ellen a katona fellebbezéssel élhet, majd ha a döntéssel nem ért egyet, bírósághoz fordulhat. De ugyanez vonatkozik a szolgálati szabályzat megsértéséből eredő fegyelmi vétségekre is, csak még ennél is komplikáltabb módon. A felettesnek egyetlenegy fegyelmező eszköz van a birtokában, a figyelmeztetés, melyben nem köteles határozatilag intézkedni, mely ellen nem élhet a katona fellebbezéssel, és ami nem juthat el esetleg a bíróságig. Kiesett egy közvetlen lehetőség, ami a szolgálati szabálysértésnek a nem különösebben veszélyes, de a rend fenntartásához feltétlenül szükséges eszköze volt, és aminek nem feltétlenül kellett megjelennie az érintett személyi lapján. Szinte hallom liberális képviselőtársaim válaszát, hogy a zárkabüntetést követelem vissza. Nem erről van szó! Vannak más lehetőségek is, amelyek nem megalázóak és nem sértik a katona személyes sz abadságát. Ilyen lehetőség a figyelmeztetésen túl, de a fegyelmi vétség előtt például a rendkívüli szolgálatra való beosztás meghatározott feltételek között, vagy a laktanyaelhagyási tilalom meghatározott időre. Ezeknek az eszközöknek a jelentősége abban áll - ha egykét naposak is , hogy a katonának különösebb következmények és megalázás nélkül van ideje átgondolni, hogy érdemes volte az elöljáró parancsait vagy a szolgálati szabályzatot kismértékben is megsérteni. A 6. § lényegében az alkotmány 70/A. §ában foglalt szöveget ismétli meg, melyet szükségtelennek tartok, hiszen a hadsereg csak az alkotmány szigorú betartásával működhet. A (2) bekezdéssel már végképp nem tudok egyetérteni, az alábbi példa alapján. A (2) bekezdés ugyanis kimondja, hogy "e tör vény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az állomány az (1) bekezdésben felsorolt jellemzők alapján túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthető részét a szolgálati viszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben a zonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés - intézkedés, feltétel, gyakorlat - aránytalanul kedvezőtlenül érinti". Tekintettel arra, hogy az 1. §beli felsorolásban szerepel a családi állapot szerinti megkülönböztetés t ilalma, ezért ha egy szakaszt, melybe öt családos katona van beosztva, lakóhelyétől több száz kilométerre vezényelnek fél évre teljesen törvényesen, vajon ez az intézkedés - bár teljesen törvényes és azonos jogot biztosító rendelkezés - nem aránytalanul ke dvezőtlene a gyermekét nevelő öt családos apára nézve. A bekezdés befejező mondata pedig egyszerűen érthetetlen: "Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a rendelkezés - intézkedés, feltétel, gyakorlat - szükséges, illetve objektív
