Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
155 tényekkel indokol ható." Ez az igazi fából vaskarika, mert ha nem indokolható objektív és szükséges okokkal egy intézkedés, akkor miért kell azt jogszabályilag szabályozni. A (6) bekezdéssel sem tudunk egyetérteni, ami a szolgálati viszonyra vonatkozóan és azzal összefüggés ben az állomány meghatározott körére azonos feltételek esetén is előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. Lehet, hogy ez egy jó szándékú pozitív diszkrimináció, de nem alkalmazható a hadseregben, mert a hadseregben minden katona köteles a tőle telhe tő maximumot nyújtani, ez határozza meg a minősítését és előmenetelét, és ezen a pályán senki sem juthat más módon semmilyen előnyhöz. Ugyancsak érthetetlennek tartjuk, hogy az e témakörben keletkezett jogviták esetén nem a katonának kell bizonyítani, hogy vele szemben diszkriminációt követtek el, hanem a hadseregnek, hogy nem követett el. Véleményünk szerint itt csak a kölcsönös bizonyításnak van helye. Az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatban a 15. § (1) bekezdése a személyes szabadság korlátozását t árgyalja, a katona személyi azonosságának igazolási kötelezettségét. A katona köteles feljebbvalójának vagy a katonai rendésznek a felszólítására igazolnia magát. A (2) bekezdés viszont azt írja elő, hogy a feljebbvaló csak akkor igazoltathatja a katonát, amennyiben parancsadásra jogosult. Ha a feljebbvaló parancsadásra jogosult, akkor vagy ismeri a katonát, s akkor miért szükséges az igazoltatás, ha pedig nem ismeri, mert magasabb egység parancsnoka, akkor honnan tudja, hogy jogosult az igazoltatásra. Ha a z igazoltatás a katonai rendész jogszerű parancsa a 16. § (1) bekezdés c) pontja szerint, akkor miért szükséges ezt az (1) bekezdésben külön előírni? Érthetetlen az is, hogy a 16. § (2) bekezdése szerint a katonai rendészet miért kizárólag a legközelebbi k atonai szervezet ügyeleteséhez állíthatja elő a katonát, és miért itt kell maximum hat órán keresztül őrizetben tartani, olyan esetekben is, amikor a hat óra sem érthető. Mert ha a katona előállítása bűncselekmény miatt a szolgálati helyről több száz kilom éterre történik, és szolgálati elöljárójának nem sikerül hat órán belül az előállítás helyszínére érkezni, akkor hat óra után egy perccel vajon elengedik a katonát? Ugyanez vonatkozik a 17. §ra is. A szabadságjogok korlátozásával kapcsolatos rendelkezések közül kirívóak - és ezért a végére hagytam - a 19. § (2) bekezdésében foglaltak. "Az állomány tagja köteles a külföldre utazását a szolgálati elöljárónak bejelenteni." Ennyi. A szolgálati elöljáró ezt tudomásul veszi, mivel a törvény nem ad neki semmiféle intézkedési jogot. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy nem is olyan régen mint NATOtagok háborút viseltünk Jugoszlávia ellen, nyitott határokkal. Elvileg elképzelhető volt, hogy egy szabadságon lévő katonánk elhatározza ez idő alatt, hogy meglátogatja szabadkai rokonait, s ezt be is jelenti az elöljárójának. Tessék mondani, mit tehet az elöljáró a meggyőzés eszközén kívül, amikor a törvény csak tudomásulvételi jogot biztosít számára? Befejezésül a parancsteljesítésre vonatkozóan néhán y megjegyzést kívánok tenni. A mi véleményünk szerint parancsot csak az adjon, aki nem bűncselekmény elkövetésére fogja ezt tenni. Azzal egyet tudunk érteni, hogy megtagadható legyen a parancs, ha az gyermekek, nők, fegyvertelen civilek életét, testi épség ét vagy egészségét veszélyezteti - jelenleg is van példa ennek a tilalomnak a fontosságára, mert ma is van olyan hadsereg, amelynek katonái gyermekeket és nőket gyilkolnak halomra büntetlenül , mert ezt a katona látja és meg tudja állapítani. A katonától viszont nem várható el, hogy betéve tudja a Btk.t, hiszen mi sem tudjuk. A törvény 76. §a viszont erre kötelezi a katonát, sőt ennek elmulasztásáért felelősségre is vonható. A (2) bekezdésben foglaltak a jogszabálysértésre vonatkozóan egyenesen az abszur ditáshoz vezető helyzeteket teremthetnek azonnal végrehajtandó parancsok esetében - például tűzparancs hadgyakorlaton , ha a katona úgy véli, hogy valamilyen okból az jogszabálysértő, és írásban kéri a parancsot a gyakorlótéren. (11.40) Sajnos úgy érzem, vannak komoly kifogásaink egyéb területen is, az idő hiányában erre most nem tudok kitérni; ilyen például az érdekvédelem szabályozása és sok egyéb más.
