Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VIDOVEN ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
139 Mindezekkel azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem értünk a munka végére. A polgári kormány ugyancsak napirendre tűzte a közszolgálati rendszer megújítását, korszerűsítését. Ezt többek között az elérhető köz elségben lévő EUcsatlakozás is indokolta. A FideszMagyar Polgári Párt kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a közszférában dolgozók, a köz érdekében munkálkodók előtt egységes, megfelelő karrier lehetőségét és biztos megélhetést garantáló pályamodell álljo n. A nyáron elfogadott köztisztviselői törvény és a rendvédelmi szervek vonatkozásában a Hszt., a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosítása is ezt a célt szolgálta. Őszintén örülünk annak, hogy a változ ások pozitív hatásait, előnyeit már a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó köztisztviselők is élvezhetik. Az imént felvázolt folyamatba szervesen illeszkedik a tisztelt Ház asztalán lévő és most tárgyalandó, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katoná inak jogállásáról szóló T/4752. számú törvényjavaslat, amelyet a FideszMagyar Polgári Párt frakciója messzemenően támogat. Joggal merülhet fel a kérdés, tisztelt képviselőtársaim: miért itt és most, miért ilyen módon és ebben a formában kerül tárgyalásra ez a törvény? A kérdések megválaszolásához rövid történeti visszatekintést kell végeznünk. Az előző parlament 1996ban fogadta el a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényt, amely általános részében valamennyi e gyenruhásra - a rendőrtől a pénzügyőrön keresztül, a börtönőrön át egészen a határőrig és a katonáig - vonatkozó közös rendelkezéseket állapította meg. Különös részében különkülön szabályozta az egyes szervekre, testületekre az eltérő élethelyzetekből köv etkező sajátosságokat. Az akkori törvényalkotók igen nehéz feladatra vállalkoztak, amikor egy törvényben kísérelték meg az eltérő élethelyzetek szabályozását. Az élet nem is igazolta őket. A törvény nem állta ki az idő próbáját. Az alig több mint öt éve ha tályba lépett törvényt eddig a pillanatig tízszer kellett módosítania az Országgyűlésnek. A rendőrségi törvény szerint a rendőrök fő feladata "a közbiztonság és a belső rend védelme". "A Magyar Honvédségnek idegen hatalom fegyveres támadása ellen a Magyar Köztársaság függetlensége, területének sérthetetlensége, a lakosság és az anyagi javak katonai erővel való megvédése a feladata." - mondja a honvédelmi törvény. Eltérőek továbbá az egyes lehetséges életpályák is. Maradva az előző példánál: míg egy rendőr f elszerelésétől egészen nyugdíjazásáig szülőfalujának megbecsült polgára lehet, addig a katona 510 évenként a szükséges mobilitás miatt más helyőrségben, más településen szolgálja a hazát. A különbségeket talán legszemléletesebben az eltérő esküszövegek fe jezik ki. Idézek a rendőrök esküjéből: "Hazám alkotmányos és törvényes rendjét, nemzetünk közbiztonságát, ha kell, életem kockáztatásával is hűségesen védelmezem." A katona ennél jóval többre vállalkozik: "A Magyar Köztársaság függetlenségét, az állampolgá rok jogait bátran, a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott katonák és fegyverek erejével, életem árán is megvédem." - hangzik a katonai eskü szövege. Azt gondolom, önmagában már ez a példátlan áldozatvállalás - a fentebb elmondottaktól füg getlenül is - elegendő ok arra, hogy önálló törvény vonatkozzon a katonai szolgálatot vállalókra. Önálló törvény, amely azonban elveiben, felépítésében és jogintézményeiben összhangban kell hogy álljon a közszféra egyéb területein szolgálók életviszonyait szabályozó rendelkezésekkel. E kívánalmaknak, kritériumoknak a szükséges módosítások után maximálisan megfelelhet a tárgyalt törvényjavaslat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utánam szólók közül néhányan bizonyára - mint ahogy már eddig is megtették - el fog ják mondani: az időpont a törvény tárgyalására nem megfelelő, sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni azt. A kritika jogosnak tűnhet, ha arra gondolunk, hogy a katonák milyen régóta várják a parlamenttől a Hszt., a szolgálati törvény helyett egy új, korsz erűbb törvény elfogadását. De, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, előbb azt kellett meghatározni, hogy milyen hadsereget szeretnénk látni, és felelősséggel csak ezután szabályozhatjuk ezen hadsereg katonáinak
