Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 15 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MOLNÁR LÁSZLÓ (független):
1339 Ma a rám eső időre való tekintettel csupán egy jelenségről szólnék. Ötven évvel ezelőtt a hivatalos s tatisztikák szerint, amit a Kommunista Párt adott ki, 5182 családot erőszakkal elvittek az otthonukból, a családtagokkal együtt közel 14 ezren voltak, majd utána ezt megismételték Szegeden és környékén és Zala megyében is. Ismeretlen helyre kerültek, magya r vidékekre, ott dolgozhattak, bizonyos távolságban mozoghattak is. Politikai mozgássérültek voltak, vagy nevezzük őket jogtalan internáltaknak, mert semmi más bűnük nem volt, mint egy polgári otthonuk. A család, igen tisztelt Országgyűlés, szent otthonunk , gyönyörű magyar szó, a hon is benne van az otthonban. Talán egyetlen nyelv a magyar nyelv, amely ezt kifejezi. De a család így a hazánk része is, mert a családban, a szeretet otthonában kapjuk meg nevelésünknek és jövőnknek is az irányát. Amit 1015 éves korban magunkba szívunk, azt a sírba visszük. A család után mi alapítunk családot, s azt visszük tovább, amit a szüleinktől kaptunk. Egy családot önként véglegesen elhagyni szomorúság, erőszakkal olyan kegyetlen fájdalom, ami azt hiszem, soha be nem heged ő sebet okoz. Ezek az emberek szerencsére Sztálin halála után a humanista kommunista Nagy Imrének, a miniszterelnöknek az intézkedésére elhagyhatták a deportálóhelyüket. Budapestre vissza nem mehettek, bizonyos helyeken korlátozottan mozoghattak, tehát egy új státusba kerültek, politikai menekültek lettek. Nem tudom, hogy érezhették magukat azok az emberek, akik a helyükbe kerültek, bekerültek mások otthonába, mások szeretett helyére, s lényegében azok, akiket erőszakkal elvittek, soha ezekre a helyekre vis sza nem térhettek, és nem is találkozhattak azokkal, akik a helyüket elfoglalták. A Magyar Kommunista Párt építkezés helyett kiparancsolta a tisztességes embereket a lakásukból, és odaadta a párttagoknak. Borzalmas volt, nemcsak a pár óra alatti eltávozás, hanem tisztességes embernek borzalmas lehetett élni mások otthonában, minden ellenszolgáltatás nélkül. Az én kis szűk körömben, csak a budapesti tiszti ügyészségről elvitték a volt főügyészt, dr. Feiger Károlyt, elvitték Tóth Pétert, a magyar aranyérmes k ardvívó csapat tagját; Sziendi Bélát, Szabó Imrét, aki most a feleségével Amerikában él. Semmi más bűnük nem volt, mint hogy magyarok voltak, hívők voltak (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , s ezen kívül volt egy otthonuk, egy polgári otthonuk. Úgy érzem (Az elnök ismét csenget.) - befejezem , hogy kötelessége volna a kormánynak vagy az ellenzéknek erről egy vitanapot rendezni, hogy megtisztítsuk a közéletünket, tanuljunk, és a jövőbe nézzünk olyan emberekkel (Az elnök ismét cs enget.) , akik mindazt, amit elkövettek, megbánták, mint egy borzalmas bűncselekményt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Molnár László képviselő úr, független képviselő: "Meddig emelhetik az önkormányzatok a parkolási díjakat, avagy határ a csillagos ég?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. MOLNÁR LÁSZLÓ (független) : Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fővárosi önkormányzat közgyűlése a nyár folyamán olyan, az autósok társadalmát jelentősen érintő határozatokat hozott a kerületi önkormányzatokkal ritka nagy egyetértésben, amelyek miatt kénytelen vagyok itt és most a tis ztelt Ház előtt felszólalni. Hazánkban a motorizáció harminc évre visszatekintve nagyon sokat fejlődött. Ez a fejlődés főleg a személygépkocsik vonatkozásában mutatkozik, de az egyéb gépjárműparkunk is növekedett. Jelenleg csak Budapesten több mint félmill ió személygépkocsi fut az utcákon, nem beszélve a sok
