Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 28 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz):
1105 forintot jelentenek, a decentralizált pénzalapokban pedig a hat megyére több mint 10 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy a felzárkózást megtehessék. Egyetértek azzal, hogy az önkormányzat oknak több forrás szükséges, azt azonban állíthatom, hogy 2000ben és 2001ben is többet kaptak az önkormányzatok az előirányzatnál, és lényegesen többet kaptak a megelőző időszakhoz képest az inflációval növelt mértéknél. (Az elnök a csengő megkocogtatásá val jelzi az időkeret leteltét.) A címzett és céltámogatási rendszer átalakítása pedig feltétlenül szükséges. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt majd Lentner Csaba kö veti, a MIÉP részéről. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Az eddigi vitából annyit azért látunk, hogy hányféleképpen lehet ugyanazokat a tényeket értelmezni, már ha tartja az ember magát egyáltalán a tényekhez. Azt gondolo m, a 2000. év a XX. század egyik legjobb gazdasági éve volt a magyar gazdaság számára és a magyar polgárok számára, és ha az előző tíz is ilyen lett volna, akkor sokkal kevesebb problémát kellett volna felhúznunk, mint ha pusztán a 2000. évre érjük el ezt. Sok szó esett itt az infláció kapcsán, megint egy kicsit hosszabban beszélek róla, mert úgy látom, hogy némi tévedés van az okokat illetően, illetve egyes politikai erők hozzáállását illetően. Az infláció belső és külső okokból egyaránt táplálkozik. Emlék eztetném a képviselőket arra, hogy amikor ennek a költségvetésnek a vitája zajlott, akkor épp az az év volt, az előző, amikor az infláció kevesebb lett a tervezettnél. Természetesen rengeteg jóst hallottunk akkor is, mármint az 1999. év költségvetési vitáj ában, ahol szintén elmondták, hogy az infláció alul van tervezve. (Keller László: A tervezettnél nem lett kevesebb!) A kormány a maga részéről megtett minden lehetséges intézkedést azért, hogy az inflációt a megfelelő korlátok között tarthassa. Sajnos, azt a polgári kormánynak sem sikerült elérnie, hogy olajnagyhatalom legyünk, és így mindenféle nyíltpiaci műveletekkel az olaj árára is bárminemű befolyást gyakorolhassunk, ellenben ami a kormány hatáskörébe tartozott, hatósági árként nagyon szigorú antiinflá ciós politikát kapott, és azt kell mondanom, hogy az ellenzéktől ehhez majdnem támogatást is kapott. Azt kell mondanom, hogy sokat segített az antiinflációs politikánk elfogadtatásában az, hogy míg a gázáremelésnél nem engedtünk 6 százalékkal nagyobb emelk edést, addig a Szocialista Párt miniszterelnökjelöltje 50 százalékos emelésre tesz javaslatot. Ez valószínűleg mutatja az inflációhoz és a lakossági terhekhez való különböző hozzáállásunkat. Azt is, hogy a tavalyi évben, a 2000. évben a gyógyszerárak emel kedése nullaszázalékos volt, hosszan támogatták a szocialista képviselők, hiszen eme fázis alatt több alkalommal parlamenti vizsgálóbizottság kezdeményezésétől kezdve, gyógyszergyári lobbistaként nyilatkozva sokat segítettek a kormánynak abban, hogy nulla százalékon tarthassa a gyógyszerárak emelkedését (Dr. Vojnik Mária: Jól van, képviselő úr?) , illetve hogy elérje azt, hogy a következő három évben a gyógyszerek az infláció egyharmadával emelkedhessenek csak, amire nem volt idáig példa. Visszatérvén a nyug díjasok fogyasztói kosarára, mert úgy látom, félreértések vannak ez ügyben: a nyugdíjasok fogyasztói kosara némileg különbözik az aktívak fogyasztói kosarától, bár ez az eltérés egyébként minden vélekedés ellenére nem túlzottan jelentős. Akkor válik jelent őssé ez az eltérés, amikor valamilyen furcsa árpiaci mozgás következik be. Ilyen volt az 1999. év, ahol az élelmiszerek negatív inflációba mentek át egy időben. Nem gondolom egyébként, hogy a nyugdíjak emelését ebben az évben csökkenteni kellett volna erre hivatkozva, és ez volt az a szomorú 2000. év, ahol ez a tendencia megfordult, és gyakorlatilag a 2000. évben az élelmiszerárak emelkedése behozta azt, amit az előző évben nyereségként könyvelhettünk el rajta. Ennek ellenére a kormánynak határozott szándék a az, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugdíjasok fogyasztói kosarát, és ha ilyen kilengések vannak, akkor ezeket a kilengéseket pótolni
