Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 28 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
1079 egyharmada rendszeresen forráshiányos. Valóban szükség van egy önkormányzati reformra. Azt hiszem, ezzel Balsay képviselőtársam is egyetért, mert ez így tovább nehezen mehet. Köszönöm. (A z elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a Magyar Szocialista Párt véleményét fogja ismertetni; őt majd - ha megérkezik - Lezsák Sándor kö veti, ha nem érkezik meg Lezsák Sándor képviselő úr, akkor Kóródi Mária következik majd. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ilyen korai órán nem szokott az embernek rögtön zseniális gondolat eszé be jutni, éppen ezért szeretnék visszatérni azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket például a miniszterelnök úr is megfogalmazott már itt, a Házban, aki a költségvetést egyegy család költségvetéséhez hasonlította. Én az egész beszédemet erre a gondolatkörre sz eretném építeni és megvizsgálni azt, hogy ez a költségvetés valóban olyan szempontokat vesze figyelembe, mint amikor egy család a saját háztartását megtervezi. A képviselőtársaim már beszéltek arról, hogy ez a zárszámadás gyakorlatilag két részből áll. Az egyik része a valós zárszámadás, amelyet itt, a Házban már sok kritika ért. Én ezekről most nem akarok beszélni. A másik része a 2001. évi költségvetés módosítása, amelyben, úgy gondolom, vannak olyan tételek, amelyekkel természetesen - és ezek vannak töb bségben - az ellenzéki pártok nem értenek egyet. Még egy gondolat ehhez: azt is kifogásoltuk már többször, hogy ugyanakkor - miután a parlament kétéves költségvetést fogadott el - a 2002es költségvetés módosításáról ebben a javaslatban egyetlen szó sincs. Visszatérve az eredeti gondolathoz, a családok - különösen ilyen feszült, háborús helyzetben - igen óvatos költségvetést szoktak összeállítani. Jó, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy amikor ez a költségvetés elkészült, akkor még teljesen más volt a világpolitikai helyzet, de az elmúlt napokban nemigen láttunk szándékot arra, hogy a kormány - figyelembe véve ezt a megváltozott világgazdasági és külvilági helyzetet - változtatni kívánna a benyújtott költségvetésen, és valamiféle takarékossági szempon tokat vagy óvatossági szempontokat is figyelembe vegyen. Nekünk az a véleményünk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a kormány esztelen költekezésbe kezdett. Ennek nem igazán látjuk az okát. Ennek egyes jelei már megjelennek itt, ebben a költségvetésben. A továbbiakról pedig a sajtóból tájékozódhattunk különböző bejelentések kapcsán, hogy a kormány idén még mire kíván az elmúlt évi többletbevételekből költeni. Már bevett gyakorlat a Fidesz részéről, és úgy veszem észre, hogy most is ez fog történni, hogy a szavazásokat közvetlenül megelőzően rendkívül jelentős módosításokat terveznek benyújtani képviselői módosító indítvány formájában, ami természetesen kellemes módszer a kormánypártok oldaláról, mert ily módon nem kell indokolni és magyarázni ezeket a lépé seket, hanem egyszerűen a kormánypárti többséggel elfogadtatni, és aztán majd a társadalom és a választópolgárok, amikor megjelenik a Magyar Közlönyben, értesülnek arról, hogy gyakorlatilag miről is van szó. (8.30) Itt néhány dolgot szeretnék mondani, néhá ny kérdést megfogalmazni és megkérdezni az államtitkár urat is például, hogy mire kell a kormánynak az elkövetkező kéthárom hónapban az a 45 milliárdos tartalék, amivel most a tartalékot meg akarják emelni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az Állami Számvevőszék bizony kritizálta az eddigi gyakorlatát is annak, hogy hogyan használták fel az általános tartalékot. Nem nagyon kaptunk erre magyarázatot. Ugyancsak említették már képviselőtársaink, hogy tudomásul vesszük azt, hogy a MÁV is, a Malév i s nehéz helyzetben van, és mint többségi állami tulajdonú társaságokon az államnak, a tulajdonosnak segíteni kell. De ez nem tehető úgy meg, hogy ne legyünk tisztában azzal a konszolidációs programmal, amit ez a két társaság a veszteségeik lefaragása érdek ében kíván tenni. Fogalmunk sincs erről a dologról.
