Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 26 (218. szám) - A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2001. május 29-ei ülésnapján elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
233 bizottságnak, mind az Országgyűlésnek döntenie kellett volna. Az Országgyűlés elnöke a kijavítás érdekében kérte a köztársasági elnököt, hogy éljen alkotmányos jogkörével. A köztársasági elnök, mint ahogy az előbb a bejelentésben elhangzott, élt e zzel a lehetőséggel, hiszen megállapította, hogy adminisztratív hiba történt, és ez nem egyezik meg az Országgyűlés törvényalkotói szándékával. Tisztelt Ház! Még egy dologról szeretnék itt tájékoztatást adni. Az üggyel kapcsolatban ugyanis még egy technika i hiba történt, ami azonban az ügy érdemét nem befolyásolta. A Pénzügyminisztérium, miután átküldte a zárószavazásra előkészített módosító javaslatokat, és ezekről mind az alkotmányügyi bizottság, mint az Országgyűlés támogatólag szavazott, abban a hiszemb en volt, hogy a módosításokat maradéktalanul átvezették. (15.50) A jegyzőkönyv - ami az ülés anyagát tartalmazta - 121ig tartalmazta azokat a pontokat egy szavazásként, amelyről akkor az Országgyűlés döntött. Ennek megfelelően került elkészítésre a törvé nyszöveg. Ebben már szerepelt az új, 84. § (2) bekezdése is. Az Országgyűlés elnöke a törvényt így küldte meg aláírásra, értesülvén azonban a hibáról, az Országgyűlés elnöke haladéktalanul intézkedett annak érdekében, hogy az Országgyűlés által ténylegesen elfogadott törvény kerüljön a köztársasági elnökhöz aláírásra. A köztársasági elnök így érdemben arról a törvényről tudott dönteni, amely az Országgyűlés május 29i döntésének megfelelően nem tartalmazza a hivatkozott normaszöveget, sem a 79. § (5) bekezd ését, sem pedig a 84. § (2) bekezdését. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napok vitáira egy picit visszautalva még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Joggal kérdezhetik meg, hogy volte már korábban ilyen esete az Országgyűlésnek, vagy vol te arra bármikor is eset, hogy ilyen történjen. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy volt. 1997. november 6án ugyanis az akkori kormány Pénzügyminisztériuma egy egységes javaslatot küldött át az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótkö ltségvetéséről szóló T/4834. számú törvényjavaslat zárószavazásához. Itt van nálam az indítvány Medgyessy Péter szignójával, Akar László felülírásával. (Moraj.) Hasonló eset történt akkor, mint ami most, ugyanis szintén belekerült egy hiba az egységes záró javaslatba, méghozzá egy számszaki hiba került bele, amit aztán érzékelve az akkori kormány és az akkori Pénzügyminisztérium visszavonásra visszakért, átdolgozott, és egy újabb egységes javaslatot nyújtott be akkor a parlamentnek. Egy héttel később, 1997. november 12én szintén Medgyessy Péter, Akar László aláírásával egy újabb egységes javaslat került benyújtásra, amiről már a parlament határozni tudott. Az eset tehát nem példa nélkül való; inkább az példa nélküli, hogy olyan politikai vita kísérte ennek a technikai hibának a megtörténtét, mint ami az elmúlt napokban lefolyt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok, a MIÉP és a függetlenek soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Röviden, Kálmán! - A lényeget!) KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a Fidesz frakcióvezetésének egyik tagja, akkor, amikor már azt gondoltuk, hogy lezáru lt a tavaszi időszak, a televízióban homokozóként jellemezte a magyar parlamentet. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Azt gondolom, ez bizony súlyos megállapítás, és valóban, úgy tűnik, hogy a koalíciós többség még elfelejtett egy homokpogácsát kisü tni, s erre újra össze kellett hívnia a homokozót. (Folyamatos zaj.) Ami itt történik, az példa nélküli a szabad demokraták szerint (Közbeszólások a kormánypártok soraiból) , bár az elmúlt időszakban, ebben a három évben történt ugyan meglepő és szokatlan, a parlamenti demokráciához nem illő eljárás. Emlékezzünk arra, hogy rendszeresen előfordult, például kétszer egymás utáni költségvetési vitában, hogy a már elfogadott módosító indítványról a Ház újra szavazott, ha kellett, olyan módon, hogy kapcsolódó módo sító indítvánnyal az egyszer már
