Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
177 A társadalmi szervezetnek az egyetemmel fennálló bérleti szerződésére tekintettel az egyetem - elismerve a szövetség társadalmilag hasznos tevékenységét - más, a tulajdonában álló ingatlanban megfelelő elhelyezést ajánlott fel a társadalmi szervezet részére. (Dr. Surján László: Ez nem igaz!) Így a társadalmi szervezet bizonytalan helyzetbe kerülése vagy a képvi selő úr által aposztrofált utcára kerülésének veszélye megítélésünk szerint nem áll fenn. Azt tudom ígérni erről a helyről, képviselő úr, hogy megvizsgáljuk ezt a kérdést, megnézzük ezt a kérdést. Úgy gondoljuk, hogy ezt újból elő kell venni, és ezt a prob lémát meg kell oldani. Tehát azt tudom önnek ígérni erről a helyről, mint a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, hogy ugyan a szakmai felügyeletet nem mi gyakoroljuk az egyesület felett, de mindenképpen valamilyen elhelyezési módot, megfelelő el helyezési lehetőséget találunk, keresünk, és megoldjuk ezt a kérdést. Ezt tudom felajánlani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend utáni fel szólalásra jelentkezett Szanyi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: "A millenniumi év halaszthatatlan teendői" címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Nagyon szépen köszönöm. Elnök Ass zony! Tisztelt Ház! Millenniumi évről beszélünk - látszólag ez akár már elmúltnak is tekinthető, hiszen 2001et írunk, azonban, gondolom, sokan tudják ebben az országban, hogy a millenniumi év valójában ez év augusztus 20áig tart. Ezért tudok még most is egy olyan témáról beszélni, amit legelőször egyébként egy kicsit hasonló szituációban, nevezetesen tavaly a tavaszi ülésszak végén hoztam szóba, ez pedig úgy hangzott annak idején: méltányosság, kegyelem, megbocsátás - egyszóval, egy évvel ezelőtt kezdtem el feszegetni az amnesztia gondolatát. Jó apropóink voltak, hiszen tavaly a köztársasági elnök megválasztása, az augusztus 20ai nemzeti ünnep, sőt európai léptékben nézve a szentév egyaránt szolgáltathatott volna apropót arra, hogy egy kicsit belegondolju nk abba, hogy néhány magyar állampolgár, szám szerint 16 ezer általában, akik valamilyen oknál fogva börtönben ülnek. Én annak idején azt mondtam - és nem akartam szakmai előterjesztést tenni, úgy gondoltam, hogy a szakmai előterjesztés nyilvánvalóan a kor mány dolga lehet , akkor azt javasoltam, hogy azok körében alkalmazzuk a megbocsátást, akik kezéhez erőszak vagy valami hasonló szörnyűség nem tapad, vagyis azok felé pillantsunk egy pillanatra, akik valamilyen botlás okán veszítették el legális szabadság ukat. Az igazságügyminiszter asszony akkor mondta, hogy mi sem természetesebb, ők maguk is gondolkodnak ezen, de olyannyira elmélyedtek a gondolkodásban, hogy aztán azóta a kormány ezt többet szóba sem hozta. Ezzel szemben jómagamnak egy fél é v elteltével - már a tavaly tavaszi felszólalásaimhoz képest - lehetőségem volt tavaly decemberben szintén ezt a témát szóba hozni, már csak azért is, mert akik egy picit is figyeltek a tavaszi eredeti gondolatfelvetésre - most nem a parlamentre gondolok, hanem a közvéleményre , elkezdtek álmodozni arról, hogy igen, esetleg az ő hozzátartozóik, akikre talántalán kiterjedhet valamiféle közkegyelem, karácsonyra otthon lehetnek. Nem lehettek. Ehhez képest húsvétkor - mert valahol ez is egy fontos ünnep - lát ogatást tettem Budapesten a Kozma utcai börtönben, hogy egy kicsit megnézzem, mégis kikről beszélünk, kik azok, akiket úgymond, fogva tartottak. Azt kell mondjam, hogy valóban el kellene gondolkozni a kormány illetékeseinek két dolgon.
